Mennyi idő kellhet, amíg a lányom beletörődik az élet mókuskerekébe? 48/N
Elkezdett főállásban dolgozni néhány hónapja. Rosszkedvűen hazajön, én meg megkérdem, milyen napja volt. Ő levágja a táskáját, aztán síri nyugalommal mondja, hogy szépen megkér, egy kicsit ne szóljak hozzá, és végképp ne kérdezzek semmit. Én mondom neki, hogy ez az élet rendje, bármilyen utálatos. Sz@r, de ez van. Jobban teszi, ha mielőtt elfogadja, mert lottónyertes aligha lesz. És minden nap ez van vele az elmúlt időben. Ideges, morog, kedvetlen, utál felkelni, és miután hazajött, előre utálja, hogy a holnap ugyanolyan lesz, aztán hétvégén, hogy két nap, és kezdődik újra.
Nem konkrétan ezzel a munkával van baja. Mármint de, nem szereti, de neki bármilyen olyan munkával baja van/lenne, amit KELL csinálni, mert különben, ha egyedül lenne, felkopna az álla. Pedig nem lusta, tud főzni, szokott ő is mosni, naponta felsöpör, viszi a szemetet, intézi a kutyáját, vállalja, hogy megy bevásárolni, csekkeket feladni. De így a munkával hadiláb áll.
Beosztja a pénzét, sok itthoni hobbija van, és eddig sem vetette meg a lottózást, de amióta dolgozik, többet költ rá. Mellesleg marad neki, nem nullára jön ki, ugyanis miénk a lakás, nem kérek el tőle sokat, és tudom, hogy apránként tesz félre pénzt. De akkor is nagyon zavar, hogy a lottóban látja a csodát, ami biztos nem fog beteljesülni. Most már úgy emelkedett, hogy hetente játszik 2x6 ötöslottót, 4-5 mező skandinávot, 2 mező hatost. Kirakja a hűtőre, szóval tudom, miket ad fel. A vicc az, hogy 1-2 hetente van kettese, de neki nem egy kis plusz pénz kell, az összes nyereményt elkölti lottóra. Ha lottón nyer valamit, mint legutóbb, amikor hármasa volt, és az egészet lottóra költötte. Mikor eü gondban voltam, minden probléma nélkül segített ki, és akkor lemondott arra az 1-2 hétre, mert már nem fért bele, de látszott rajta, mennyire elkenődött, hogy így a lehetőséget sem adta meg magának, hogy az álmainak éljen, és hogy nekem vegyen egy kertes házat, aztán akár, ha úgy akarnám, életem végéig nem kéne dolgoznom, mert eltartana. Ez mind szép és jó, és hetente egy mezőt én is megjátszok, de inkább csak megszokásból, mintsem nagy reménnyel, hogy nyerek. Azelőtt is húzta a száját a munkára, de gondoltam, ahogy elkezdi, megy tovább az élet.
Még mennyi idő kell neki?
válasza:Francokat az élet rendje. Ennek a lánynak valami remény kell, persze hogy kiég amikor az élete nagy részét úgy tölti el hogy szenved tőle.
Pályát kell váltania, biztos tudna olyasmivel foglalkozni amit legalább egy kicsit élvez.
válasza: válasza:Miért hoztam rossz példát? Mindig tisztesen dolgoztam, én engem a körülmények nem engedtek tovább a szakmánál, őt bátorítottam, hogy tanuljon, amíg csak lehet.
Sosem volt hülye gyerek, mindazonáltal az iskolában tanultak letargikusan alacsonyan érdekelték, ugyanis semmi hasznát nem látta, hogy fejből tudja, mikor kicsoda született. Ennek ellenére nem hülye, ugyanis családi vonás, hogy imádunk olvasni, de nem szépirodalmat és verseket. Magyar történelmet úgy hallgatná, mintha először hallana róla, míg az Oszmán Birodalom történelméből sokat évszám és név szerint tud, mi történt. Japán és Kínai történelem sem ismeretlen. Nem hülye. Bátorítottam, de neki is csak szakmája és érettségije lett, egyetemre eszébe nem jutott menni, egyik szak sem érdekelte. Szakmájában alapvetően jó, mert figyelmes, empatikus, de pont azért, mert általában ilyen, mire megszerezte a szakmát, megvolt minden gyakorlat, aztán a közösségi munkát az érettségihez az egyik intézményben végezte el, majd magánban vállalt egy hétre, kellőképpen kizsigerelte. Egyébként sem azért kezdte el, mert minden vágya volt, csak az összes rossz között ezt látta a legkevésbé rossznak (kezébe adtam a lehetőséget, nem mondtam, hogy vagy ide mész, vagy oda). Céljai, vágyai vannak, de a pénzt nem létszükségletként akarja, hogy azért keljen fel minden nap.
Mondtam neki, hogy menjen ki külföldre, csakhogy az angol az iskola és a magántanár ellenére sem megy neki. 1-2 egyszerű mondatot le tud írni, egyszerűbb dolgokat értelmezni, de megszólalni semennyire, nem érti, pedig tizenvalahány éve tanulja, önszorgalomból mind a mai napig, és egyébként sem érdekli, hogy külföldre menjen.
Nekem pocsék az egészségem, mindig is az volt. Időm sem volt, egyedül neveltem fel. Tudom, sokaknak megy gyereknevelés, háztartás vezetése és munka mellett az iskola, de nekem nem ment, nem tudtam többet kihozni. Jobb vagy rosszabb munkát végez valaki, alapvetően a lényeg, hogy valamilyen munkát az embernek kell végeznie. Én pedig jobbat akartam neki, mehetett volna egyetemre, de ha előre megmondja, hogy energiát sem tenne bele, nem fogom fölöslegesen fizetni.
És ismétlem: Neki akármilyen munka szenvedés, hogy csinálni kell. Akkor is, ha egy milliót hozna haza. Az élet valamilyen módon mindenképp mókuskerék, csak az nem mindegy, milyen mókuskeréknek alakítjuk. Ha neki semmi nem jó, én a legjobb szándékkal sem tudok ezzel mit kezdeni. Szokja meg.
válasza:2 dolog jutott az eszembe:
A, Induljon el azon a vonalon, amik a hobbijai, amit szeret művelni, és abból hozzon ki egy vállalkozást magának. Így a napjait egy idő után úgy osztja be, azzal dolgozik/nem dolgozik, akivel akar/nem akar, és annyit (időbelileg), amennyit akar/nem akar.
B, Menjen egy pszichológushoz, és tegye rendbe ezt a dolgot magában, mert ez egy igencsak szerencsejáték-függőség kialakulásának a kezdete, még akkor is, ha van neki egy kitűzött célja, és még kordában van tartva az élete.
válasza:De minek kérdezed meg tőle, hogy mi van, ha egyszer annyit tudsz válaszolni, hogy ez az élet, stb.? Csak én nem értem?
-Hogy vagy?
-Szarul.
-Hát igen, ez van, törődj bele.
Te mekkora energiavámpír vagy, istenem.
válasza: válasza:De, igenis a munkája szar, mint amúgy a legtöbb embernek. Én is ezt csináltam a régi munkáim után, aztán a mostani meg inkább feltölt, örömmel járok be dolgozni.
Egyébként semmi értelme a mai generációnak egyáltalán spórolni. Már meg sem próbálkozom vele, úgyis elvinné az infláció, inkább elköltöm azonnali élményekre, koncertre, utazásra, azt már tőlem el nem veheti senki, míg, ha összespórolok vérrel és verejtékkel mondjuk 10 milliót 10 év alatt, mire megyek vele? Eladósíthatom magam egy életre? Egy barátnőmnek vettek lakást a szülei, mikor 19 volt. 8 millióért vettek neki egy garzont Budapest külkerületében, az egyik legszarabb lakótelepen, egy panelban. Ott ugyanezt a lakástípust jelenleg 40 milcsiért árulják. Mégis mi a bánat értelme van bármit félretenni így? Oké, mondjuk félre tudok tenni havi százast, úgy, hogy csak egy szobát bérelek, és lemondok mindenről (utazás, szórakozás, hobbi, magánélet, magánszféra), tíz év múlva lesz 12 millióm, mit ér az, amikor tíz évet nyomorban életem, minden élvezetet megvonva magamtól?
Igaza van a lányodnak, a lottó kb. az egyetlen esély, hogy a mi generációnk lakáshoz jusson, és az meg nem értem, miért probléma, hogy nem akar hozzád szólni munka után, vannak emberek, akiknek kell egy kis idő, hogy feltöltődjenek. Gondolom, ő is szívesebben lakna külön lakásban, de nem tud, mert kva drága külön lakni.
Viszont, ha már együtt laktok, lehet, hogy érdemes lenne szakemberhez irányítanod a szerencsejáték-függőségével. Azt írtad, elkenődött, mikor nem játszhatott, mert épp másra kellett a pénz, hidd el, ez ugyanolyan súlyos, mintha alkoholista lenne. Tök oké, ha mondjuk hetente vesz egy szelvényt, vagy néhanapján vesz egy sorsjegyet, de ha szomorú, kedvetlen amiatt, hogy most ez kimaradt, az bizony gáz...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!