Mennyi idő kellhet, amíg a lányom beletörődik az élet mókuskerekébe? 48/N
Elkezdett főállásban dolgozni néhány hónapja. Rosszkedvűen hazajön, én meg megkérdem, milyen napja volt. Ő levágja a táskáját, aztán síri nyugalommal mondja, hogy szépen megkér, egy kicsit ne szóljak hozzá, és végképp ne kérdezzek semmit. Én mondom neki, hogy ez az élet rendje, bármilyen utálatos. Sz@r, de ez van. Jobban teszi, ha mielőtt elfogadja, mert lottónyertes aligha lesz. És minden nap ez van vele az elmúlt időben. Ideges, morog, kedvetlen, utál felkelni, és miután hazajött, előre utálja, hogy a holnap ugyanolyan lesz, aztán hétvégén, hogy két nap, és kezdődik újra.
Nem konkrétan ezzel a munkával van baja. Mármint de, nem szereti, de neki bármilyen olyan munkával baja van/lenne, amit KELL csinálni, mert különben, ha egyedül lenne, felkopna az álla. Pedig nem lusta, tud főzni, szokott ő is mosni, naponta felsöpör, viszi a szemetet, intézi a kutyáját, vállalja, hogy megy bevásárolni, csekkeket feladni. De így a munkával hadiláb áll.
Beosztja a pénzét, sok itthoni hobbija van, és eddig sem vetette meg a lottózást, de amióta dolgozik, többet költ rá. Mellesleg marad neki, nem nullára jön ki, ugyanis miénk a lakás, nem kérek el tőle sokat, és tudom, hogy apránként tesz félre pénzt. De akkor is nagyon zavar, hogy a lottóban látja a csodát, ami biztos nem fog beteljesülni. Most már úgy emelkedett, hogy hetente játszik 2x6 ötöslottót, 4-5 mező skandinávot, 2 mező hatost. Kirakja a hűtőre, szóval tudom, miket ad fel. A vicc az, hogy 1-2 hetente van kettese, de neki nem egy kis plusz pénz kell, az összes nyereményt elkölti lottóra. Ha lottón nyer valamit, mint legutóbb, amikor hármasa volt, és az egészet lottóra költötte. Mikor eü gondban voltam, minden probléma nélkül segített ki, és akkor lemondott arra az 1-2 hétre, mert már nem fért bele, de látszott rajta, mennyire elkenődött, hogy így a lehetőséget sem adta meg magának, hogy az álmainak éljen, és hogy nekem vegyen egy kertes házat, aztán akár, ha úgy akarnám, életem végéig nem kéne dolgoznom, mert eltartana. Ez mind szép és jó, és hetente egy mezőt én is megjátszok, de inkább csak megszokásból, mintsem nagy reménnyel, hogy nyerek. Azelőtt is húzta a száját a munkára, de gondoltam, ahogy elkezdi, megy tovább az élet.
Még mennyi idő kell neki?
Nem érdekli semmilyen szakma, amit szívesen csinálna? Mert gondolom most nem az csinálja amit szeret...
Vannak olyan típusú emberek, akik soha nem tudnak beletörődni a számukra rossz munkahelybe, csak ki fog égni tőle és kész.
Inkább próbáljon meg keresni valami olyat, amit szeretne csinálni.
Kérdező, szerinted miért normális az a felfogás, hogy szenvedni születtünk erre a világra?
Vagy ha te ezt ilyen biztosan hangoztatod, miért szültél gyereket?
Nem általánosítok és nem tudok konkrét időt írni (tehát alapvetően haszontalan a válaszom, tehát le leszek pontozva). Én akkor tanultam meg, amikor már nem volt semmilyen háttér, anyagi segítség. Amikor kell a pénz a rezsire, a mindennapokra stb.
Keressen olyan állást, amit szeret, ami nem csak kényszer, nem csak pénzkeresés. Az reményt adhat... Csak addig kell vacak munkát csinálni, amíg nem lesz jobb. Ez lehet, hogy egy egész élet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!