Milyen élet az,amiben reggeltől estig dolgozik majdnem mindennap,mégsem jut egyről a kettőre?

Felesleges, és semeddig.

Munkahelyet kell váltani, és megtanulni bánni a pénzzel, mert akkor kikerül ebből az illető.

Kedves #2! (#1 vagyok...)

Az internetre és a "közösségi" oldalakra is azt szokták mondani hogy mekkora szabadságot ad, észre sem veszik, hogy ezzel folyamatos manipulációnak vannak kitéve, kiszolgáltatják az adataikat, folyamatos megfigyelés alá vonhatóak - és még hálásak is a meglétének.

Nem a munka az egyetlen dolog, ami kiszolgáltatott rabszolgákká tesz minket, hogy a munkabérünk fenntartsa a rendszert...

Valahogy én is így vagyok két hétig még dolgozom,igaz hétvégén mindig megpróbálok el menni szétnézni a környéken ahol éppen vagyok.

Másik két hétben pihenek,ha van valami dolgom elintézem,amihez kedvem van azt csinálom,igaz este van hogy rám tör ugyan úgy ez az érzés.

Kamionos vagyok.

Én most egy férfival levelezek, de úgy tűnik, hogy nem biztos mégsem a folytatás. Egyelőre megijedhetett az esetleges nézeteltérésektől és "nyúlcipőt húzhatott", képletesen szólva.

Pedig nagyon tetszett a bemutatkozása, korombeli is (nem vagyunk fiatalok, középkorúak vagyunk,) ráadásul Ő írt rám kíváncsiságból, itt a gyakorin privátban. Első levelemre válaszolt, másodszorra már nem.

A munkahelyre nem tudok mit írni - igazad is van, meg nem is. Lehetsz akár rabszolga, akár szabad - attól is függ, mennyire nyitottak az új ötleteidre esetleg, ha van ilyen.

Ui: mit szeretnél kezdeni az életeddel, feltetted már magadnak komolyan a kérdést? Írásban megfogalmazott célkitűzések? Hány éves vagy és milyen nemű, ha szabad kérdeznem?

Barátnőt már könnyebb szerezni is, megtartani is. Egy korombeli Hölgy kezdeményezett és még EGY HÓNAP MÚLVA(!) is felhívott, mikor nem jelentkeztem sem írásban, sem telefonon.

Így újra tartjuk a kapcsolatot és az esetleges nézetkülönbségeket is rugalmasan kezeljük. Találkozni még nem sikerült mert nagy a földrajzi távolság, de a gyermekei viszonylag közel élnek az én lakóhelyemhez.

Remélem Kérdező, ha húszas vagy harmincas éveidben jársz, akkor még nem adtad fel a reményt, hiszen negyvenesen is lehet találni beszélgetőpartnereket. ÜZLETTÁRS keresőben még nem gondolkodtál?

(A munkahelyeken is "üzleteket" bonyolítanak le, ha érted, mire gondolok.) A munkádért cserébe fizetést kapsz. Remélem, hogy tudtam azért egy kicsit segíteni.

6-os válaszoló voltam.

Röviden?

Ez a magyar élet.

A #8-as válaszolónak - sajnos - tökéletesen igaza van, nagyon rövid, tömör szentenciát fogalmazott meg.

A magyar népnek ilyen a kultúrája az utóbbi időben. Egy évszázaddal ezelőtt rettenetesen "veszélyesek" voltunk Nyugat-Európára gazdasági értelemben (világszinten kimagasló könnyűiparunk volt - jellemzően textíliák tekintetében - ásványkincseink voltak - az aranyunk nagy részét már kitermelték, a fennmaradó a Romániához csatolt Erdély területén lelhető fel, de nemesopál mind a mai napig található, a jelenlegi Magyarország területén is, a hegységeinkben - illetve rengeteg - akkor még hazai - gyárunk volt, fejlett ipar állt rendelkezésre.

Mikor a területeinket elcsatolták, és tönkretették az iparunkat, homokba dugott fejjel ültünk, és jelen korunkban is tapsolunk a külföldi cégeknek, amik rajtunk élősködnek.

Érdekes, külföldön jellemzően HAZAI bevásárlóláncok vannak, nekünk meg mindenből a németek (Penny, Aldi, Lidl), britek (Tesco) és franciák (Auchan) vannak.

A Budapesten álló Szabadság-szobor újabban magenta színű kivilágítást kap - csak hogy érezzük, mekkora tőkéje van a (német) Telekomnak az országban - és mindezt tétlenül nézzük.

A gazdag gazdagodik, a szegény szegényedik - a kapitalizmus ezt diktálja. Amióta tönkretettek minket, hagyjuk, hogy tovább romoljunk, és nem állítjuk meg a helyzetet.

Amikor külföldön jártam, ég és föld volt a különbség. Nem is volt szükség táblákra ahhoz hogy tudjam, hol járok, ha kinéztem az ablakon, az elhanyagolt, gazos, kihasználatlan sz@r tartozott ide, a műcelt földek, gondozott növényzet, becsületesen megmunkált autóutak pedig külföldhöz tartoztak.

...

Hogy elolvassa-e majd ezt bárki, azt nem tudom. Azt pedig, hogy meg is értik, még kevésbé tudnám elhinni. De jól esik hogy elmondhattam, és ha "csak" egy embernek felnyílik ettől a szeme, akkor már megérte.

Nem mindenki tud munkát váltani, ilyen vagy olyan okok miatt. Meg felfogás kérdése is. Van aki nem érzi annyira rossznak ezt az életet. Nem egészséges, ha csak a munka, más semmi teszi ki az ember napját. De ott a hétvége, 2 nap, nem sok, de legalább van.

9#

Sokan ebbe nem gondolnak bele, éppen ez miatt a "rabszolga élet" miatt. Az emberek a problémáikkal foglalkoznak, és nem feltétlenül azzal, hogy most egy hazai vagy egy külföldi cégnek fizetnek.