Miért fura egyes embereknek, hogy én nem szeretem, ha mindenhova autóval akarnak hurcolni?

Nekem is vannak ilyen rokonaim.

A magyar az egyik legelhízottabb nemzet egész Európában. Még az egyik legnépszerűbb rádiós műsorvezető (Bochkor) és arra büszke, hogy mindenhova autóval.

Olyan egyszerűbb embereknek, akik fel vannak mentve normális táplálkozásból, mozgásból, soha nem fogod tudni megmagyarázni, persze ők udvariasak akarnak csak lenni, de nem tudják megérteni, hogy neked tényleg jólesik a séta.

Én is gyalog járok be az irodába, pedig van jogsim. és a 120 kg-os szomszédom pont tavaly értetlenkedett, hogy miért gyalog megyek. makogtam vmit, és otthagytam. úgysem fogom meggyőzni.

Nem tudom, milyen felétek a közlekedés, én kisvárosban mindenhová gyalog járok. Sokan nem értik, hogy csak melóba kell az autó. Miért nem vezetek? Aztán sírnak, hogy drága az üzemanyag.

Engem más meg ne furikázzon egyoldalúan, nekem ez is fura lenne, hogy akkor legközelebb meg én vigyem autóval, amikor nem járok azzal a városban?

Na, végre valaki, aki olyan, mint én :)

Ugyanezt élem meg szüleimmel, minden egyes alkalommal, mikor hazafúj a szél, apám kiakad, hogy de miért nem szóltam, hogy szeretnék jönni, eljött volna értem (Budapesten élek, ők meg Nyíregyháza mellett), mondom nem kell, egyrészt nagylány vagyok, másrészt szeretek vonatozni, meg buszozni és sétálni is.

Visszafelé ugyanez, én nem emlékszem, mikor sikerült utoljára busszal mennem Nyíregyre, szerintem középiskolában, de akkor is levittek kocsival a buszmegállóig (ami kb. 5 perc séta, kicsi faluban élnek). Legtöbbször egyezkedünk, hogy ők elvisznek haza - mondom nem, sétálok a buszig, addig kísérhetnek, ha akarnak, aztán vonatozok. Általában ebből az lesz, hogy nem a buszmegállóig visznek, hanem a vasútállomásra Nyíregyre, ahol megvárják velem a vonatot is. Kicsit zavar, én szeretek sétálni, szeretem, mikor tömegközlekedésen elvagyok a gondolataimmal, meg mikor van átszállási időm, egyedül vagyok az állomáson, még veszek egy kávét, elszívok egy cigit, stb...

Én annak tudom be, hogy minél több időt akarnak együtt tölteni, de amúgy nekik 2.5 óra az az út, ami nekem öt, szóval, ha akarnák, minden hétvégén találkozhatnánk.

Az autófétist amúgy sosem értettem, amint betöltöttem a 16-ot, el kellett kezdenem a kresztanfolyamot, amit nem is akartam. Aztán ahogy meglett a jogsim, elkezdtek nyomasztani, hogy ha a boltba ugrottam volna le egy csomag chipsért, akkor is menjek kocsival (mondom, öt perc), akkor is, ha gyönyörű idő volt. Életük kudarcának tartják kb., hogy nem vezetek, hiába tök jól elvagyok autó nélkül, azért nincs, mert nem akarom, hogy legyen (darabig volt, rájöttem, hogy többet kell vele foglalkozni, mint amennyire megkönnyíti az életem, drága is, nem is szeretem, szóval eladtam).