Mit irigyeltél gyerekként másoktól?

Nem igazán voltak játékaink. Úgy nőttünk fel a lány tesómmal.

Pont a kérdéssel kapcsolatban meg is kérdeztem tőle is és tényleg (ő is bele gondolt) így volt.

Szegényebb családban nőttünk fel. Olyan, hogy számítógép vagy konzol még álmunkban sem fordult meg, hogy lehetne olyanunk is.

Tv bambulás, rajzolás, olvasás, (faluban éltünk) csavargással, és garázsban barkácsolással telt minden nyári szünet.

Gyerekként nem irigykedtem.

Vagyis a saját cuccaimat, pl kinőtt ruhák, mar nem hasznalt dolgok, amiket anyu elakart osztogatni, arra irigy voltam vagy inkább féltékeny.

Nagy kert + trambulin.

Emlékszem, hogy általánosban azt mondtam anyukámnak, hogy "Gáborék gazdagok, mert van trambulinjuk".

Ettől függetlenül tényleg elég gazdagok voltak, de nekem ez jelentette általános elején a gazdagságot.

Nem irigykedtem, inkább csak vágytam:

-tetőtéri szoba (nekem is a döntött fal nagyon tetszett, a mai napig szeretnék majd egy ilyen helyiséget a házba, ha egyszer lemegy a hitel)

- egy testvérre

- közös időtöltést a szüleimmel (hétvégén, és ünnepnap is dolgoztak, ráadásul nagyon sokat)

- előzőből adódóan több dicséretet, érdeklődést felőlem, kedves szavakat (nem volt idejük megkérdezni sosem, mi van velem)

- húsvétra ajándékot (mi nem ünnepeljük a nyulat sehogy sem, az iskolában pedig cikizés tárgya volt, még a tanárok is ufónak néztek minket, hogy még egy csokit sem kapok húsvétra. Nálunk ez nem volt szokás, csak akkor kezdtem rosszul érezni emiatt magam, mikor iskolába kezdtem járni).