Milyen embereket irigyeltek?

1. Irigylem azokat a lányokat, akiknek él egészségben az anyukájuk, az enyém sajnos lassan 3 éve meghalt. 12 évig küzdött a daganattal. 56 éves volt.

2. Irigylem azokat, akik nettó 250 ezret keresnek havi szinten. Diplomás kulturális közalkalmazottként én erről csak álmodozhatok. (Közalkalmazotti bértábla..)

Az olyan embereket, akik kimerik-, tudják mondani a frankót a megfelelő helyen, időben, ha kell viccesen, ha kell durván. Pl.:

https://www.youtube.com/watch?v=yn1_IHijvFk

Nem irigysèget érzek alapvetöen hanem inkabb igazsàgtalansagot, nalam olyan esetek szoktak lenni de elég sulyosak, hogy amiert en vértizzadva küzdök, az rendszerint màsnak 1. Nem is celja, 2. Nem is küzd érte 3. Raadasul böven gyengébb kepességü mégis az ÖLÉBE HULL.

Ilyenkor nem irigysèg tölt el hanem mintha igazsagtalan lenne az élet (pedig tudjuk hogy az eletnek nincsenek ilyen törvenyei hogy igazsag-igazsagtalansag hanem teljesen random), vagy önbecsüleshianyt érzek hogy ez nekem miert nem jàr vagy miert nem sikerül, vagy miert nem olyan könnyen jön mint barki màsnak, plusz önsajnàlatba esés, önfejlesztes es annak kudarcai ilyeneket vonz irigység helyett.

Pelda

Kimentem külföldre dolgozni, a közvetitö elhetetlen helyekre tett be es atvert heti 3 nap munka alig penzert meg stb aztan ràmszàllt kiakart velem kezdeni, stb, felmondtam vele a szerzödest be akart varrni még a rendörseg is engem hivogatott miatta, nagynehezen leléptem töle, hol egyik külföldi ismerösnel eltem hol masiknal mig masik melot kerestem, ugye alig pénzzel, aztan felvettek vegre szallodaba, akinel laktam az is ki akart velem kezdeni, vért izzadva sikerült a szallodaval munkahelyi lakhelyet intezni ÉS itt jön a hatalmas KÜLÖNBSEG masoktol: a szallodaban megismert magyar kollegaim ahogy kijöttek: eleve baratokkal nem egyedül, vègigpoenkodva nevetve az utat, biztos lakhatàs vàrta öket, munkan kivül is összeültek bratyizni plusz egymast segitették, mig en teljesen ugyanezt ugy értem el hogy elötte azért megjàrtam a poklot rendesen teljesen egyedül tars segitseg nelkül, joforman utcai csöves nem lett belölem hat komolyan.

Es akkor ez a jobbik eset mert ugye alapbol megesik az is amit fentebb irtam hogy el sem érem azt a célt, vagy targyat amire vàgyom, masnak meg derült égböl hullik tenyleg az ölebe hogy mégcsak meg sem fordult az benne hogy szeretnè azt.

6. vagyok

Amugy mégi hogyan ne viszonyitsa az ember magàt màsokhoz pl az esetemben? Abban ami körülöttem megy egyszerüen nem lehet nem làtni hogy en mennyit küzdök ugyanazert ami masnak mégcsak nem is fontos es megkapja. Nem tudok elmenni rajta.

Nem irigylem a masikat, tenyleg csak az nem fér a fejembe nekem miert nehezebb minden, holott a kepessegeim nem rosszabbak, nem vagyok kevesebb a masiktol, söt, màs mar feladta volna böven az elején a helyemben, vegig sem birta volna jàrni azt a poklot.

Mert még ha arrol lenne szo hogy ugyanazert mindenkinek ugyanannyit kene küzdeni az akkor oke. De nem erröl van szo. Nem kell küzdeni semmit masnak magàtol jön. Nekem meg miért csak kinokkal lesz bàrmim?

Senki élete nem irigylésre méltó, mindenkinek megvan a maga keresztje. Kinek kisebb,kinek nagyobb. Ettől függ mennyire vagy erős. És felesleges akárkire is irigykedni. Az életed azért van,hogy kihozd belőle a maximumot. És ezt mindenki meg tudja csinálni. Felfogás kérdése. Kinek mi a maximum. Érted.

Nekem a maximum talán egy rohadt jó élet. Annyira nincsenek konkrétumok. Még én is el vagyok veszve bőven. De nem szeretnék üres lenni. Engem az tesz boldoggá,ha mindg van mit csinálnom. Ha ég a munka a kezem alatt . Ha találok olyan tevékenységet,ami miatt elfelejtek enni és wczni. Ha utazok,ha haverokkal vagyok. Ha az erdőben túrázok. Ha beszélgetek emberekkel. Élni tudni kell. És én azt irgylem,aki tud.

Idősebb embereket (25-30) eveseket akiknek van házuk, az álommelójukat végzik valamennyire, kiemelkedő anyagi helyzettel.

Másrészt meg olyat, akinek nagy a belső békéje, elfogadással tekint a világra, így bármi éri, nem érzi rossznak.

Túl sok változás van az életemben. Ha elképzelem hogy idősebb leszek, érett, jobban értem a világot és stabil szakmám van és saját házam, sokkal jobbnak tűnik az élet.