Hogy viselitek lelkileg a dolgozói szegénységet (nyilván, akiket érint)?
A férjemmel mindketten dolgozunk 18 éves korunk óta, mellette tanultunk, spóroltunk, megjártuk pár évig külföldet is, hogy ott össze tudjuk gyűjteni egy ingatlan árát, szóval nem azok a fenekünkön ültünk az elmúlt 10+ évben.
És most, hogy elmúltunk 30 évesek, olyan borzasztó azzal szembesülni, hogy nem tudunk egyszerűen normális, középosztálybeli módon megélni :/ Van két pici gyerekünk, (a második most született), szóval én még itthon vagyok gyeden, a férjem melózni, és csak azért van saját ingatlanunk, mert külfőldön összeszedtük a rávalót (és pár millió hitel még így is kellett).
És akkor ennyi, itt megállt az életünk, azt érzem. Minden hónapban kifizetjük a kötelezőket, kaja, rezsi, benzin, stb. és a maradék pénz minden hónapban elmegy valamire, téli bakancs kell a gyereknek meg nekem, aztán a kocsit kell szervizelni 60 ezerért, aztán megint jön valami és akkor a vége, hogy minimális pénzösszeget tudunk félrerakni, pedig nem is élünk nagy lábon.
A házfelújítással emiatt nem tudunk haladni, mert brutál drága minden anyag és szaki. Nyaralás nem fér bele. A gyerekeknek nem tudunk félrerakni, pedig szerettünk volna.
Nyilván félrerakunk valamennyit, mint írtam, de az mindig elmegy az élettel járó dolgokra, semmi extrára nem kőltünk.
Tudom, örüljek, mert másnak otthona sincs meg miért nem mentünk mindketten IT-mérnöknek, mert aki nem az, pusztuljon nyugodtan.... De olyan elkeserítő ezt látni, hogy dolgozunk tisztességesen, spórolunk, odafigyelünk és mégis egyre kevesebbre jut mijden hónapnan....
Engem nem a pénz része zavar, hanem az hogy nincs időm élni. Eddig se tudtam ki vagyok, de most még esélyem sincs azzal foglalkozni, hogy mi az amit szeretek, mi az ami érdekel...
Mert arról szól az élet, hogy csak azért hogy fenntartsf magad, tehát a Maslowi piramis legalsó rétegét felépítsd, bele kell erőszakolnod magad valami olyan képbe, meg eljátszani egy olyan szerepet, amivel ezt az alapot biztosítani tudod. És ezzel el is ment az időd.
A Maslowi piramisnak csak az alja épül, tulajdonképpen teteje nincs.
Ilyen szempontból a dolgozói szegénység nem csak anyagi szegénység, hanem lelki szegénység. Meg lehet nézni Mo. mentális egészségügyi állapotát.
De uyge boldogok a lelki szegények...
2 voltam
200 ezret kapok majd gyeden (most cseden többet), ez közelít a max. gyedhez, a legtöbben még ennyit se kapnak.
És akkor visszajutunk oda, hogy pont ez dolgozói szegénység problémája, hogy az emberek tanulnak, dolgoznak és még sincsenek úgy megfizetve, hogy abból normálisan meg lehessen élni. Hogy az az alap, hohy aki nem gazdag családba született, az tudjon rá.
Össze kell fogni és ki kell menni tüntetni.
Szó szerint horror élelmiszerárak vannak.
Agyon adóztatják az embereket a rengeteg adóval, miközben kb semmit sem ad vissza a kormány, csak a saját zsebüket tömik.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!