Nyalis legyek, vagy maradjak őszinte?

Én ehhez a kérdéshez mindig úgy álltam hozzá, hogy mit várnék el a másiktól? És minden esetben egy kicsit hányingerem lett a gondolattól is, hogy valaki csak azért jó fej velem, mert érdekében áll vagy én azt várom el.

Legyél rendes ember és ha nem is vagy a legjobbfej ember a világon, de legyél őszinte.

Nekem mondjuk soha nem térült ez meg, de a tükörbe tudok nézni.

Az őszinte embereket sehol sem szeretik. Itt sem. Nézd csak meg a pontozásokat.

Mindenki azt akarja hallani és látni vagy olvasni amit ő gondol.

Mindenhol "nyalizni" kell.

Ezt úgy hívják kapcsolati tőke.

"Új munkahelyre kerültem, és a régi munkahelyemen azt tapasztaltam, hogy a nyalis embereket sokkal jobban szerették, mint az őszintéket."

. Na, mér megint ez.

Nem, b*meg: a munkahelyen dolgozni kell. Elhiszem, hogy másokat manipulálni egyszerűbbnek tűnik, mint képezni magad, és jól teljesíteni, de nem így van.

Ha nem megy, keress más helyet.

"A régi munkahelyről részben az őszinte viselkedésem miatt kellett eljönnöm"

. Aha, persze...

Nem tudom én ilyen munkahelyen nem dolgoztam.

De nem is erről beszéltem, hanem hogy egy munkahelyen a munka számít. Hogy kivel vagyok jóban, kivel beszélek, másodlagos, és senkivel nem kötelező személyes dolgokról beszélni, ellenben felnőtt ember képes szakmai dolgokat megbeszélni a másikkal akkor is, ha nem kedveli.

Miért is kell elmondani a másikat a háta mögött mindenféle rossznak?

Ez egyébként szarkeverőt jelent.