Mi az eltértek értelme? Van életcélotok, vagy legalábbis konkrétabb céljaitok? Vagy csupán annyit akartok, hogy valahogy boldoguljatok az életben?
Most már csak valahogy "boldoguljak".
Túl sok ötletem/tervem lenne még megvalósítani középkorúként, de megfelelő VÁLLALKOZÓ SZELLEMŰ(!) társakat valahogy nem találok a projektjeimhez.
Milyen korosztályhoz tartozol Kérdező? Mi lenne a konkrétan meghatározott célod a kérdésfeltevéssel?
Én zenét csinálok, és mellette tanítok. Ez a hivatásom. Nincs óriási küldetéstudatom, de ehhez értek, és látom, hogy a zene segít az embereknek az életben, ezért igyekszem jól és mindig jobban csinálni.
Szerintem az életcél a hivatásból következik. Előbb a hivatásunkat kell tisztázni, és abból már adódik, hogy a tehetségünk, képességeink, lehetőségeink nyomán hová tudunk vele eljutni.
Szép lassan csinálom az életemet.
Az elmúlt 10 évben lett:
- feleségem
- gyerekem
- lakásom
- autóm
- jól fizető állásom
Jártam 4 országban nyaralni (előtte sosem voltam külföldön)
Nincsenek óriási céljaim, nem akarok jegybank elnök lenni, nem vagyok egy törtető típus, inkább ami jön azt kihasználom a jelmondatom. Apró céljaim vannak, sosem hosszútávúak, max 1-2 évre előre tervezek. Én vagyok a tipikus középosztály megtestesítője aki igazán nem is vágyik másra.
Az alapcélom talán az, hogy a maradék életemet vidáman, élményekkel töltsem meg, és a feleségemnek és a kisfiamnak csak jót tegyek.
#1.
Köszi a választ!
25 éves leszek…
Ezidáig nem voltak még sikereim és elég irreális álmokat kérhetek/kergettem.
Nem nihilista vágyaim voltak soha, sőt sok örömről lemondtam azért hogy valami olyasmit próbáljak építeni ami közérdekű.
Kb. féléve van az, hogy csapongok aközött hogy tovább próbálkozzak e ilyesmivel, vagy csak éljem az életemet és elsősorban a saját és a közvetlen környezetem boldogságára koncentráljak…
Egyszer azt érzem, hogy jólesik elengedni a régi céljaimat, amelyekre ténylegesen vágytam, el tudok lazulni és nincs nyomás… És azt gondolom, hogy nem kel nekem ez a felesleges feszkó, főleg hogy kemény munkával sem biztos hogy el tudnám érni amit szeretnék (konkrétumokba nem szeretnék belemenni).
De nem véletlen, hogy annó megfogalmazódtak bennem ezek a célok, törekvések…
Gyakran fellángol bennem újra a vágy, hogy akár a régi céljaimat megvalósítsam, vagy valami más de maradandót alkossak.
És rosszul érzem magamat amiatt, hogy így csapongok.
Mindenesetre most azt érzem, hogyha csak annyi célom lenne mint a legtöbb embernek, hogy megéljek és néha szórakozzak, akkor sokkal boldogabb lennék…
De aztán úgyis jönni fog az érzés, hogy kell valami monumentális cél, amit ki tudok tűzni magam elé hosszútávon, különben el kezdem azt érezni, hogy értelmetlen az életem…
Szerintem ez már nem egészséges szint.
Emiatt pedig kiváncsi vagyok, hogy Ti hogy vagytok ezzel az egésszel.
A többieknek is köszi!
Illetve bocsi az elírásokért, de most szokatlanul kicsi telefonról írtam.
A "megtörtek" számára üzenném, hogy van remény azért!
Akár privátban is írhatunk egymásnak. Aki szeretné.
1-es válaszoló voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!