Miért mondják finnyásnak, válogatósnak azt, aki nem mindent eszik meg?

Mindenkinek jogában áll azt enni, ami ízlik, és olyan füszerezéssel, ami neki megfelelö.

A provokáló válaszolót meg nem érdemes észrevenni sem, akkor elég hamar meg fogja unni remélhetöleg az értelmetlen kommentárok írását.

Fuuu de utálom nagyon felb.asz engem is az ilyen.

Én sem eszem mindent, bár már többet, mint mondjuk tiniként. Volt, hogy az exem anyukája két alkalommal olyat főzött, amit én pont nem szeretek, nem vártam el tőle, hogy külön főzzön nekem, de nem is akartam megenni. Hát azt a sértődédt te... Hogy akkor mondjam meg mit szeretek, meg hogy ezt miért nem, pontosan mi a bajom vele, azok a fejek Úristen 10 éve volt de még mindig bennem vannak😀 már akkor 25 éve Bp-n éltek de vidékiek alapból. Másik sztori, hogy gyerekként voltam ilyen távoli rokonoknál, ahol a reggeli tarja meg karaj volt és én nem ismertem ezeket az ételeket, mert otthon nem ettünk. Egész ott létem alatt ezzel ba.szogattak, hogy mi az hogy én mást ennék, meg hogy majd a suli menzán sem mondhatom, hogy nem szeretem a karajt...

Parasztok az ilyenek akik megszólnak. Mondok valamit, én a húst sem szeretem (csak a felvágottakat, esetleg a darált húst), na akkor én mi vagyok? Egy szentségtörő vega (ha vega lennék szalámit sem ennék...)

Vidéken neveltek. "finnyás" vagyok, pedig a kertből a mosatlan földes paradicsomot bármikor megettem, de a zsíros húst nem.

Ami viszont a városiakkal (Budapesten telepedtem le) is konfliktust okoz: rühellen az édes ízt. Kedvenc italaim a feketekávé, a sör, a száraz fehérbor és az ízesítetlen tea. Keserű, savanyú, fűszeres, csípős bármilyen mennyiségben jöhet, de az édeset egyszerűen émelyítőnek találom. Szeretem a joghurtot, általában natúran eszem, múltkor tettem egy próbát egy gyümölcsjoghurttal... Hát olyan gejl volt, hogy két kanál után kidobtam, pedig utálok pazarolni, pláne ételt.

Mindig magamra főzök, marinált sütőben sült húsokat eszek rizzsel és zöldségekkel, vagy tésztát szósszal. Szeretek főzni, erősen fűszerezek. De ha egy olajban kisütött húst kell megennem, annyira rossz érzés már pár falat után, hogy egyszerűen ha meghalnék se tudnék többet leerőltetni hányás nélkül. Pedig nem utálom a zsírt, szoktam enni vajat, avokádót, magvakat... de a zsíros hús, a szalonna, az már túl sok. Illetve én is undorodom a pacaltól, a májtól. Kb. fél éve próbálkoztam azzal, hogy 15 év kihagyás után újra májat kóstoljak, mert hátha változott az ízlésem. (Spenótot se szerettem akkor, most meg szeretem). Csak egy kg-os, fagyasztott kiszerelést tudtam venni. Elkészítettem, megkóstoltam, olyan rosszul lettem az első falat után attól az undorító íztől, hogy másfél napig rá se tudtam nézni semmire, csak víz. Aztán fogtam a májat, levittem a ház előtti hajléktalannak, megkérdeztem, szereti-e, mondta, hogy igen, és úgy kezdte enni, mint akinek ez valami lakoma (ismerem az embert, mindig viszünk neki valami kis kaját, szóval nem éhezik, ő tényleg ennyire szerette azt az ételt, a szerintem finom szendvicseimre nem reagált így).