Nem furcsa, hogy gyakran nosztalgiával gondolok olyan pillanatokra, időszakokra, mikor rosszul éreztem magam, magányos vagy szomorú voltam?

Igazából szerintem erre mondjak, hogy az idő megszepiti az emlekeket .

Nekem pl nagyon rossz gyerekkorom volt, mégis így felnotten total ki tudom belőle ragadni a jó pillanatokat és újra gyerek lennek .

Vagy ott van nagymamám, régen nem kedveltem, de mióta meghalt, egyre inkább csak a jóra emlékszem . ( pedig volt, hogy részegen palcaval vert, mert be akartam menni a szobába…) , szóval , tényleg bármi szép tud lenni az idővel, máshogy kezded látni. Én pl a szép emlekeket részesítem előnyben és az elmem elnyomja a rossz emlekeket . Ez talán túlélő mechanizmus, de működik .

Ilyen velem is előfordul, mostanában különösen sokszor.

Bennem azért van ilyenkor nosztalgia, mert akkor nagyon mélyen voltam, és jó visszanézni, hogy már azon is túlvagyok, azt is leküzdöttem és most hol vagyok, azokhoz az időkhöz képest. Egyféle löketet ad.