Hagyjam ki a jövő heti konferenciaszereplésem, így hogy nagyon nem vagyok jól mentálisan?

A depresszió nehéz ellenfél. Súlyosságától és gyógyszeres kontrolláltságától függően nehéz lehet vele megküzdeni. De vannak rá módszerek és még ha nehezen megy, akkor is mindenképp érdemes küzdeni vele. Minél inkább elfogadod, hogy nem megy, annál nehezebben tudod leküzdeni. Minél inkább elfogadod, hogy nehéz, de megy, csak küzdened kell érte saját magaddal, annál inkább sikerrel tudsz járni.

A depresszió (akárcsak a többi pszichés probléma) képes nagyon eltorzítani az ember ön- és helyzet értékelését. Emiatt egyszerű dolgokat is kivitelezhetetlenül nehéznek érzékelhetsz, olyan dolgoktól is tarthatsz, amiket ha elkezdesz csinálni, akkor simán meg tudod csinálni. Viszont ha engeded a pszichés torzításokat, az ezekkel járó kellemetlen érzéseket eluralkodni rajtad, akkor képes akár teljesen megbénítani is. De ez jellemzően csak a fejedben van. Minél inkább el tudod terelni a figyelmed a fejedben zakatoló gondolatokról, minél inkább a tényleges cselekvések uralják a gondolataidat, annál inkább úrrá tudsz lenni a kétségeken és a depresszión. Éppen ezért fontos, hogy minél inkább a cselekvésre koncentrálj. Mindig legyen meg a következő dolog, amit csinálni kell, mert akkor nem a depresszió és a hangulatod fog diktálni. Akkor nem azon fogsz töprengeni, hogy mit miért NE csinálj, hanem a szükség és a kényszer fogja diktálni, hogy csináld egymás után a következő és azutáni dolgot.

Nagyon sokat tud segíteni, ha szigorú napirendet állítasz össze (és követed is). A legfontosabb dolgokat, amikkel haladnod kell, azokat mindenképp vedd bele, de keress/teremts benne időt a kreatív kikapcsolódásra is. Minél alaposabban betáblázod a napot, annál kevésbé azon agyalással megy el az időd, hogy mennyire van/nincs kedved valamihez. Minél inkább a te döntéseden, kedveden múlik, hogy valamit akarsz, vagy nem akarsz csinálni, annál esélyesebb, hogy csak húzód, halasztod, szenvedsz rajta.

Minél inkább kénytelen vagy megcsinálni, annál esélyesebb, hogy sikerül is. A depresszió pont azt a motivációt, kedvet hatástalanítaná, ami a szabad mérlegelésnek segít. Ilyenkor sokkal jobb lehet, ha külső tényezők rákényszerítenek, hogy csináld, csak mert muszáj és akkor legalább túl leszel rajta. Lehet, hogy nem lesz jó érzés elkezdeni, de ha már csinálod és belejössz, akkor menet közben már valamivel jobb lesz, sőt akár még élvezned is sikerül.

A rajzolással és más kellemes dolgokkal is ugyanez a helyzet. Nem csak te küzdesz ezzel, hanem a legtöbb író, festő, művész is szembesül vele. Hiába szereted, élvezed, sőt akár még a megélhetésed is erről szól, vagyis jutalmaz is az alkotás, akkor is rémesen nehéz az alkotás és ez hosszú idő után sem változik a legtöbb alkotónál. Sőt, van egy olyan jelenség is, hogy ha kreatív alkotó típus vagy, de huzamosabb ideig nem sikerül az alkotást beillesztened az életedbe, mert nem jön az ihlet, nincs rá idő, nem úgy alakul, stb. Az méginkább hajlamos növelni a depressziót.

Ha szeretsz rajzolni, festeni, írni, bármilyen alkotó tevékenységet végezni, akkor teremts időt magadnak a kikapcsolódás keretében az alkotásra. Különíts el erre időt. Sokaknál az is nagyon sokat számít, hogy mikor csinálják. Van, aki éjjeli bagoly típus, és inkább este tud alkotni a nap zsúfoltsága után. Más inkább pacsirta típus és hajnalban fogékonyabb az alkotásra. De a körülményeken is nagyon sokat számíthatnak. Van, amihez csend és nyugalom kell, másnak pont a nyüzsgés, társaság adja az inspirációt. Van, akinek valamilyen meditatív állapot szükséges. Gyakori, hogy eleinte nem megy magától, csinálni kell egy darabig, hogy rá tudj hangolódni. Lehet, hogy neked is azért kevés az egy óra, mert annyi idő csak a ráhangolódásra elég, nem magára az alkotásra. Ha rendre kevés az egy óra, akkor próbálj ennél több időt felszabadítani erre (nyilván valami más rovására sajnos). Ha máshogy nem megy, érdemes megpróbálni, hogy több nap 1-1 óra helyett úgy csoportosítod a dolgokat, hogy akár csak 2-3 naponta legyen időd, de akkor már ne a napi 1-1 óra, hanem a 2-3 nap szabad időit összeadva egyben legyen 2-3 órád. Az is lehet, hogy csak más időpontban kéne próbálnod, vagy más ráhangolódási módszerrel kéne próbálkoznod. Keresd meg, hogy neked milyen időpont, helyszín, hangulat és módszer működik.

Érdemes elolvasni Steven Pressfield: Művészet háborúja című könyvét, elég sok jó gondolat van benne ezzel a témával kapcsolatban. Nem mindenben hiánytalanul tudományosan megalapozott (pl. ír olyan butaságot is, még a könyv elején, hogy a depresszió csak egy képzelt probléma, hogy gyógyszereket lehessen eladni rá. Viszont ezt leszámítva az alkotói válságok természetét elég jól körüljárja és sokak által sikerrel alkalmazott, sok féle módszert és szempontot körüljár, amikkel ezek leküzdhetők, vagy legalább csökkenthetők a káros hatások.), de feltétlenül ajánlott és hasznos könyv.

Az előadás akár segíthet is, meg árthat is. Neked kell mérlegelned, hogy mik lehetnek az előnyei, ha megtartod, vagy milyen hátrányod származhat belőle, ha kihagyod. Azt is próbáld minél objektívebben felmérni, hogy mennyire tudsz felkészülni és ez mire elég, mit vársz a helyzettől te és mit várnak mások. Mi az, ami tényleg elvárható a helyzettől. De azt is érdemes racionálisan felmérni, hogy tényleg nincs elég időd felkészülni, vagy ez csak egy szubjektív értékelés?

Egy csomó helyen (még a Tudományos Akadémián is) egy csomóan rémesen vacak előadásokat tartanak. Elég sokat hallgatok mindenféle konferenciákat. Tényleg rémes az átlag felhozatal. Egyáltalán nem megugorhatatlan a szint kb. akárki számára.

Én utálok előadást tartani, mégis bevállaltam már többször. Volt, hogy nem kellett volna, de még ilyenkor is volt, hogy kaptam pozitív visszajelzést a negatívak ellenére is. Ami nagyon fontos visszajelzés, mert még ha rosszul sikerül, nem mindenkinek tetszik, akkor is lehet valaki, aki még így is kapott tőle valamit. És minden helyzet jó valamire. Ha semmi másra nem, legalább tanulságnak a jövőre. Csak ne felejtsd el a helyes következtetést levonni belőle. Sosem lehet az a tanulság, hogy egyáltalán nem kellett volna, mert az akadályoz, lekorlátoz. A tanulság mindig az legyen, hogy mit hogyan kellett volna máshogyan, hogy jobban menjen.

A felkészülésnek is ez a legfőbb célja. Ha úgy döntesz, hogy megtartod az előadást, készülj fel. Legalább egy vázlatot írj, minimum a legfőbb mondanivalókat írd fel. Próbáld el legalább egyszer az előadást, hogy tudd milyen hosszú lesz, hol miből érdemes többet/kevesebbet mondani. Az is sokat segíthet, ha megkérsz ismerősöket, hogy hallgassák meg, de az is sokat tud segíteni, ha videóra veszed magad és aztán visszanézed, kielemezed. Főleg, ha nem szoktál ilyet csinálni, akkor ez eleinte furcsa, vagy akár egyenesen kellemetlen érzés is lehet. Viszont minél többet csinálod, annál jobban hozzászoksz és iszonyú sokat tud fejleszteni az ember előadó képességén is, ha ezt gyakorolva sikerül rutint szerezni benne.

Írod, hogy a barátok máshol vannak. De nem feltétlenül szükséges velük fizikailag egy helyen lenned. A barátság nem a távolságról, hanem a kapcsolat interaktivitásáról szól. Nem az a lényeg, hogy együtt legyetek, hanem hogy egymással foglalkozzatok. Beszélhettek írásban, telefonon, video chaten, vagy egy játék közben is. A lényeg az, hogy keressétek egymást és foglalkozzatok egymással. Azon is az indokoltnál sokkal többet rugóznak az emberek, hogy ki keresi a másikat, meg mit várnak egymástól. Ne bonyolítsd az életed ilyen elvárásokkal.

Aki nem nagyon hív, azt hívd fel te. Ha krízisben van és pont nem velem fogja ezt megvitatni, akkor ne a kríziséről beszéljetek, hanem másról. Lehet, hogy örülni fog neki, ha végre valakivel bármi másról is beszélhet. Ha tavaly összevesztél vele, akkor idén remek alkalmad van kibékülni vele. Minek a haragot tartani? Mire mentek a haraggal? Lehet, hogy elvetette a sulykot. Lehet, hogy te is elvetetted már a sulykot. Azért vagytok barátok, hogy túltegyétek ezen magatokat. Vagy felejtsétek el és csináljatok úgy, mintha nem is lett volna, vagy beszéljétek meg, hogyan tudtok ezen túllépni. Lehet, hogy sokan azt akarják elhitetni magukkal, hogy ami nekik jó, az neked is. Lehet, hogy tévednek benne. De az is lehet, hogy te tévedsz és nekik van igazuk. Mivel én azt se tudom, miről beszélsz ilyen ködösen, nyilván nem fogok igazságot tenni. De vajon jobb neked a barátaid nélkül, mint az esetleges túlságosan is atyáskodó törődésükkel együtt? Tanuld meg kezelni őket és a kapcsolati dinamikáitokat. 26 évesen nevetségesen fiatal vagy még ahhoz, hogy már most elveszítsd a barátaidat. Pláne, hogy már most emiatt szenvedj. Ráérsz majd akkor hiányolni a barátaidat, amikor már meghalnak és hiába akarnád, akkor se tudnád őket felhívni, mert nem fognak élni. Akkor már hiába fogod hiányolni őket. Akkor már késő lesz rendezni velük a régi nézeteltéréseket, mert már nem fognak létezni.

Érdemes tanulmányozni az asszertív kommunikációt, nagyon sokat tud segíteni a vitás, konfrontatív helyzetek rendezésében. Fontos tudni róla, hogy ez nem csak egyszerűen egy kommunikációs forma, hanem egy szemlélet mód is. Ahhoz, hogy eredményesen tudd űzni az asszertív kommunikációt, nagyon fontos, hogy nyitott legyél, meg tudd és akard érteni a másik helyzetét, szempontjait, a tiédtől akár nagyon eltérő értelmezését. Érdemes elolvasni Marshall B. Rosenberg: Erőszakmentes kommunikáció című könyvét.