A szülői szeretet tényleg ilyen erős tud lenni, vagy ez csak fikció?

Egy ideje rá vagyok függve a Silent Hill játékokra, most nézem a filmet. Ha valakinek kimaradt, az első SH játék és a 2006-os film röviden arról szól, hogy szülők mindenféle borzalmakon mennek keresztül és az életüket kockáztatják, hogy megtalálják az elveszett gyereküket. Ilyen tényleg van? Hogy valaki ennyire szereti a gyerekét? Teljesen normális kapcsolatom van a családommal, jó szülőknek tartom őket, de soha nem néznék ki belőlük ilyesmit. A barátai köröm felmenői alkoholisták és maximalisták, akik csak a gyerekeik jegyeivel vannak elfoglalva. Szóval nekem ez így új.