A szülői szeretet hiányát felnőttkorban mivel lehet helyettesíteni? Milyen lehetőségek vannak egy normális életre?

Fiatal felnőttként életem szinte minden területén tapasztalom ennek hátrányát. Azaz hogy gyerekkorban nem kaptam meg a szülői szeretetet. Vagy hogy nem tudták/akarták kifejezni. Azóta se sikerült befoltozni ezt a hatalmas lyukat. Ha lehet egyáltalán. Nincs önbizalmam, nem bízom magamban és másokban sem. Így emberi kapcsolataim is gyérek, párkapcsolatról nem is beszélve. Egyáltalán hogy lehet ebből kijönni? Pszichológus, terápia több év. Ha egyáltalán eredményes. Jártam többször, dolgoztam és dolgozom magamon de nem az igazi. Aközben vegetálnom kéne, hagynom az ismerkedést, mert úgyse jön össze partneri vagy párkapcsolat ha én nem vagyok rendben? Az aközben eltelő hosszú években vagy évtizedben pedig elmegy az életem aktívabb időszaka...

Főként olyanok válasza érdekel aki hasonló családi alappal indultak. És onnan sikerült eljutnia hogy egy elégedett életet élhet. Aminek akár része a kölcsönösen boldog párkapcsolat. Aki gyerekként megkapta az őszinte szülői szeretetet, az nehezen képzelheti el annak hiányát. Hogy vannak akiknek ez nemhogy fontos kérdés hanem az életüket, létezésüket meghatározó téma.

Olvastam hasonló kérdést és nem túl biztató a válaszok többsége. Azaz teljesen nem pótolható a szülői szeretet hiánya. Egy ideje egyre jobban hajlok erre én is. Viszont akkor mivel helyettesíthető, ill. milyen választási lehetőségek léteznek? Ha vannak... Szeretnék józanul látni a témában. Nem kergetni hiábavaló vágyakat (ha valóban értelmetlen), ugyanakkor ami megvalósítható, azt szeretném elérni.

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..