Aki racionális próbálja látni a világot, az sosem lehet boldog?

Nézőpont kérdése, pl. itt vagyok pedohebefil vágyakkal rendelkező srácként, nem vagyok boldog, de úgy kifejezetten szomorú sem, olyan semleges, mert hiába vonzódom hozzájuk szexuálisan is meg egyébként érzelmileg is, tudom hogy azzal, hogy nem közeledek semmilyen módon sem hozzájuk csak jót teszek nekik, szóval mondhatnám úgy is, hogy boldog vagyok azzal, hogy feláldozom saját boldogságom, hogy más ne legyen boldogtalan! 🙂

Aki valóban racionálisan látja a világot az pontosan tisztában van azzal, hogy 100% boldogság nem létezik, ezért megtanulja értékelni azt, ami van és minden kellemetlenség ellenére is megtalálni azokat a dolgokat, amiknek örülni lehet. Ez a racionalitás.