A kamaszokat és felnőtteket miért nem érdekli a körülöttük lévő világ?

Illetve ha magamat nézem:

Van hobbim. Imádom, szeretem, végtelen sokat tudok róla beszélni, végtelen élményeket éltem át rajta keresztül. Saját kis oldalam is van, megosztom az élményeimet másokkal.

Viszont ez egy csomó embert meg nem érdekel. A családom, rokonságom, munkatársaim akik nincsenek benne azoknak hiába beszélek róla, hiába mutatok bármit, nem fogják sem érteni, sem értékelni.

Így velük nem is beszélek róla, de ha hozzám hasonló érdeklődési körűvel hoz össze az élet akkor meg végtelen a sztorizás és eszmecsere.

Minek?

Minek matekot tanulni, ha úgysem kell soha az életben. Úgysem fogok többet keresni, ha megtanulom. Amit kell, azt majd munkahelyen megtanulja az ember.

Nem 11 vagyok de ezt miből gondolgod? És mivel jobb az égitestek megismerése? Miért lesz jó ha ismerem? Te különlegesnek érzed magad tőle? Engem hidegen hagy. Agyunk működés érdekel de vannak dolgok amik jobban lekötnek, inkább azokkal foglalkozok. Olyan dolgok amik valószínű pont téged untatnak.

Vannak emberek akikkel egyszerűen nem is akarok a hobbimrol beszélgetni mert nincs ott a helye és ideje. A barátaimmal vagy családdal már inkább, akiket tudom hogy érdekel az érdeklődési köröm.

Ahigy szokták mondani az ember holtig tanul. Ha lenne még 100 évem akkor valószínű máshogy állnék hozzá az élethez.

#13 Nem kell a világegyetemet ismerni, de fordítva aki a világegyetemet ismeri az nem feltétlenül van képben a hobbimmal kapcsolatban. Nem látja mekkora közösség, kik-mik vannak mögötte. Mint ahogy én sem tudom felsorolni az összes űrmérnököt vagy bárkit a modern űrkutatásból.

És pont itt jön az, amit mondtak, hogy annyi minden létezik a világban, hogy egyszerűen lehetetlen mindent IS részletesen ismerni.

Vagy ott van például a repülés...

Önmagában egy végtelen érdekesség az egész. Engem érdekelt egy időben olyan szinten, hogy olvastam magazinokat, elolvastam repülőgépekről infókat, megismerek típusokat, tudok egy-két dolgot. Meg úgy érdekelt az egész hadtörténet, vagy akár egy típus fejlesztési története.

De ha mondjuk beülök egy pilótafülkébe akkor csak pislogok, mert fogalmam nincsen mi micsoda. Közben meg ott ül mellettem egy pilóta aki repülte a kiállított gépet, minden gombról, kapcsolóról tudja mit csinál és olyan élményekről beszél, olyan sztorijai vannak, hogy csak pislogok.

Ha meg két pilóta vagy szakmabeli összekerül, akkor meg csak bután pislogok.

De ugyanezt fel lehet sorolni mindennel is, vasút, autóversenyzés, építőipar, bármi.

Sőt, ha már beszélgetés és társalgás, akkor alapvető illem lenne hogy társaságban a társaság minden tagját bevonjuk a beszélgetésbe, ehhez pedig univerzális téma kell.

Én például rohadt kellemetlenül érzem magam, amikor nekiállnak szakmai témáról vagy olyan témáról beszélni amibe nem tudok bekapcsolódni és csak ülök ott bambán. Illetve nekik is kellemetlen, hogy a diskurzus helyett nekem kell magyarázzák az alapokat, meg hogy ki kicsoda a történetben.

Ahogy már többen leírták, egyrészt a közoktatás, másrészt az idő- és energiahiány miatt van ez.

A porosz eredetű közoktatásnak az egyetlen célja mindig is az volt, hogy a hatalom számára hasznos szolgákat neveljen ki. Ezért van az, hogy amit tanítanak, annak min. a 90%-a teljesen fölösleges (vagy egyenesen káros), ami pedig hasznos, azt is alacsony hatékonysággal, elnyújtva taníttatják, hogy minél több időt és energiát emésszen fel. Ezzel tisztában van minden tanár és minden politikus is, de az előbbiek nem tudnak, az utóbbiak pedig nem akarnak rajta változtatni. Nem véletlen az sem, hogy a lehető legunalmasabb könyveket teszik kötelezővé, amikből (szinte) semmit nem lehet tanulni az életről. Ezzel nemcsak untatják a diákokat, de a kevés szabadidejükből is elvesznek, hogy még annyival is kevesebb hasznos/érdekes dolgot tanulhassanak. A legtöbbeknél pedig ez azzal is jár, hogy egy életre megutálják a könyveket (és persze a digitális forrásokat) és felnőttként szeretnének minél kevesebbet olvasni. Ez megint csak tudatosan történik. Nem véletlen, hogy a politikusok alternatív (montessori, waldorf, stb.) módszerekkel dolgozó magániskolákba járatják a gyerekeiket. A tervezettséget az is bizonyítja, amit a nyugati világ jelenleg működő közoktatási (és jó néhány másik) rendszerét megalkotó Rockefeller-dinasztia elárult róla. 1902-ben John D. Rockefeller, a General Education Board ($129 millióból) létrehozója mondta: "Nem egy gondolkodó nemzetet akarok, hanem egy munkás nemzetet." Ezt megerősítve, a dinasztia üzleti tanácsadója, Frederick T. Gates pedig a következőket mondta: "Nem fogunk megpróbálni ezekből az emberekből vagy a gyermekeikből filozófusokat, tanult embereket vagy tudósokat faragni."