Kedvesség, mint életforma? Tenni azért, hogy jobb legyen ez a világ?

A legutolsó ilyen alkalom a háziorvosomnál volt. Rendesen megvizsgált, leírta nekem a gyógyszerek nevét amiket vennem kellett, és szó nélkül írt nekem igazolást is és táppénzt is. Tudom hogy ezek átlagos dolgoknak hangzanak, de a rendes orvos (ő csak helyettesít) csak közli hogy semmi bajom, húzzak vissza iskolába, esetleg nagy könyörgések árán aznapra ír egy igazolást.

A családban úgy tudom kimutatni a szeretetem, hogy anyának besegítek a házimunkában, illetve ha a gépen kell valami, vagy internetről kell valamit rendelni, azt is megcsinálom. Idegenekkel próbálok figyelmes lenni, megfogom nekik az ajtót (nemtől függetlenül), ha a pénztárnál leesik az apró akkor felkapom és odaadom, buszon ugyanez az elguruló üvegekkel. Az eladóknak is és a buszon is mindig igyekszem hangosan és illedelmesen köszönni, és mindig megköszönök mindent. Olyan is volt hogy egy idős, látszólag szegény bácsinak ott kellett hagynia kettő terméket a boltban, mert nem volt elég pénze, úgyhogy megvettem neki és gyorsan utána vittem. Ha látom hogy valakinek gyűjtenek, vagy hajléktalanok kéregetnek, mindig adok párszáz forintot. Nyilván ezek egyike sem világmegváltó, de legalább a közvetlen környezetem napját jobbá teszem.