A kamaszokat és felnőtteket miért nem érdekli a körülöttük lévő világ?

Nekem annyi gondom van, hogy a világ bajaira nem érek rá.

Nézz pl egy Bonny es Clide-ot, vagy Titanic etc, szeribted érdekli az ilyen embereket a benzin ára, vagy a napelemek "csődje", vagy a pedagogus sztrájk?

Vannak akiknek élete is van, és az túl sok is néha.

Szerintem egyszerűen fizikailag átalakul az ember agya, gondolkodása. Minél idősebb annál kevésbé lesz tanulékony és vevő az új információra.

Elég csak arra gondolni, hogy egy újszülöttnek néhány év alatt MINDENT meg kell tanulni szó szerint a nulláról, egy hatalmas fejlődési folyamat, ami aztán belassul.

Illetve fiatalon könnyű álmodozni, ez leszek, az leszek, minden érdekel, mindent tudni akarok. Aztán felnő az ember és realizálja, hogy meg is kell élni, kötelezettségei vannak, és nagy valószínűséggel bármit is tesz végső soron egy jobban-rosszabbul kereső rabszolgája lesz a rendszernek.

Illetve oktatási rendszer...

Eleve alulfizetett, motiválatlan tanárok. De ebbe ne is menjünk bele. Az egész rendszer nem arra épít, hogy gondolkozz, hanem csak tömik beléd a lexikális tudást a Petőfitől a Mozartig aztán lesz ami lesz. De nem tanulsz meg tanulni, fejlődni.

Majd kikerülsz a munka világába, ami a kizsigerelésről szól. Engem régen motivált a fejlődés, tanulás, hogy többet tudjak. A munkahelyem ki is használja az olyan hülyéket mint én. Azt tapasztaltam, hogy a tudásom jelentős része soha nem lesz használva, a másik része pedig csak "kihasználva" lesz. Ha tudják, hogy tudsz valamit az plusz feladat nulla plusz pénzért. Hiszen minek fizessenek másnak, ha te tudod ingyen is. Persze, hogy nem motivál és oda jutok, hogy megcsinálom a kötelező minimumot aztán húzok el.

Az is szerintem benne van, hogy nyilván mindenki jó életet, magas keresetet akarna, de egyszerűen nincs meg benne a plusz, a tudás, szorgalom, vagy az alapvető értelmi szint. Mindenkit elküldenek a szülők egyetemre, hogy "tanuljál ne kuli munkát végezz" aztán ebből lesznek az unott bámulók az előadásokon.

Viszont, egyvalamit megjegyeznék:

Nem lehet MINDIG MINDENHOL MINDENKIVEL a világ megváltásáról beszélni. Mindennek megvan a maga helye, ideje, társasága.

Attól, hogy valaki a munkahelyén pletykál és hétköznapi dolgokról beszél, még ugyanúgy élheti az érdekes életét is. Lehetnek barátai, hobbija, tanulhat, képezheti magát. Attól, hogy nem osztja meg, még lehet hogy ott vannak benne a gondolatok.

Sőt, ha magamat nézem, akkor kifejezetten zavaró és kizökkentő, amikor nekiállnak a munkatársak megváltani a világot mindenféle internetről összeszedett féligazság vagy hoax információ alapján.