Mi volt eddig a legnagyobb vagy legfájóbb hálátlanság, amit tapasztaltatok?

Olyanoktól, akikkel nem vagyok annyira jóba, fel se veszem. Elküldöm melegebb éghajlatra, és utána lesheti,mikor segítek neki legközelebb. Barátom már kevés van,de mind olyan, akiknek ha éjszaka szólok,hogy segíteni kell elásni egy hullát,nem a rendőrséget hívja,hanem megkérdezi,van e ásóm :D

Amin nagyon fel tudom húzni magam,az az,mikor egy családtag b@sz át.

Két eset volt, amikor egy rokon hálátlan,vagy pofátlan volt nagyon. Azóta egyikkel sem tartom a kapcsolatot.

1. Apám nővére mozgássérült. Nagymamám látta el főként. Mikor mamám elhunyt, mi vettük át a gondozását. Mivel tudtuk,hogy hosszú távon nem fogjuk bírni,mert mindenki vagy dolgozott vagy iskolába járt,meg lett beszélve (nagynéném is belement),hogy otthont keresünk neki,mert 0-24es felügyelet kellett hozzá. Sikerült gyorsan helyet találni egy otthonban,3 hónap után be is költözhetett. Addig apu,anyu és én (mi dolgoztunk) úgy oldottuk meg,hogy felváltva vettünk ki 1-1hét szabit és ott voltunk vele. Az adott héten én voltam vele. Vizelet tartási gondjai voltak,de pelenkát nem engedett,nem olyan nyomorék ő (idéztem szó szerint). Folyton a gép előtt ült, Facebookozott, régi barátokkal beszelgetett. Mivel tudtam,hogy soká tart neki járókerettel elbattyogni a wcre, szóltam neki x időnként,hogy menjen el pisilni. Nem ment. Többször is szóltam neki,menjen,mert nem ér oda (megint) időben, félúton össze pisili magát (megint). A gép és a wc között kb 7 méter távolság volt,de nagyon lassan megy, túlsúlyos nagyon és segíteni aem tudtam,hogy gyorsabban menjen. A lényeg, hiába szóltam neki többször,hogy induljon neg,mert be fog pisilni,nem ment. Mikor úgy döntött,hogy na megindul,annyira kellett már neki,hogy mire felállt bepisilt. Akkor már 2 órája többször szóltam neki,hogy menjen wcre. Felhúztam magam és kihúztam a gépet a konektorból,hogy ha ennyire elveszi a figyelmét,akkor nem kell ez neki. Ezen össze vesztünk,mert mit korlátozom én őt, amúgy is ki vagyok én? Ez kb szerdai nap lehetett,vagy csütörtök,de emlekszem előtte több nap is volt,hogy át kellett öltöztetnem,mert bepisilt. Amikor este jött apa meglátogatni minket,hogy mizujs,akkor (míg én a konyhában csinaltam a vacsorát) drága nagynéném közölte apámmal,hogy én kiboritottam a székből es meg is vertem. Apa jött ki a konyhába, megkerdezte,ebből kb igaz e bármi? Én elmondtam neki,mi volt. És közöltem,hogy ennyi volt, vigyázok rá,segitek,de amint otthonba kerül, én nem vagyok rá kivancsi.

2. Épp hitelt igenyeltünk házvásárláshoz. Unokahugom akkor épp valami olyan munkát csinált,hogy ha ő vitt be minket,akkor kapott valami bónuszt. Mivel nekünk igyis ugyis kellett a hitel,ugy voltam vele oké,legyen,mi nem veszítünk ő meg nyer. Aztan húzódott a dolog,most nem ér rá,maskor,akkor sem ért rá,stb. De ez vagy 2 hónapig. Az eladók meg már várták,mikor mehet a dolog. 2 hónap után meguntam, közöltem ennyi,nekunk kell a hitel,igy is idő, míg elbírálják. Nem várunk tovább. Utána én voltam a szar szemét,mert kibasztam vele. Ő is meg az anyja is engem savazott jó ideig mindenkinek,hogy mekkora rohadék vagyok. Ejtettem őket,azota sem beszeltem egyikkel sem.