Ha valaki nem akar vàlaszt a kèrdésére vagy egyik lehetsèges vàlaszt sem fogadja el akkor miért tesz fel kèrdést az oldalra?

Sokan a panaszkodás miatt és a megkönnyebbülés miatt írják ki a kérdéseket. Sok az olyan kérdés, melyben leír problémát, vázolja a helyzetet, majd hiába jön sok tucat válasz megoldásokkal, mindegyikre van valami ellenérv. Ez most azért nem menne, amaz most ezért nem jó, stb... Sok a segítségkérő, ugyanakkor mintha önmaguknak meg másoknak is azt igyekeznének bebizonyítani: rajtuk bizony nem lehet segíteni, az ő helyzetük kilátástalan.

Ugyanakkor ténylegesen vannak élethelyzetek, betegségek, bármi, amelyek esetén az empátia kevés és ténylegesen az tudja milyen ebben élni, aki ezzel él. Ekkor az illető számára laikus (bár segítő szándékú) tanácsok is okioskodásnak tűnhetnek.

#1

Tessék, íme egy ilyen kérdés. NEM reklámozás miatt tettem ide, a képről már úgyis kifejtettem a véleményem, hanem, hogy lássátok, hogy hogy igen, sajnos van ilyen, amit a kérdező is ír.

https://www.gyakorikerdesek.hu/szepseg-es-divat__modellkedes..

Én se értem, hogy az ilyen kérdéseknek mi értelmük van.

Én csupán magányos vagyok, az élethelyzetem pedig nagyon nehéz a saját erőmhöz képest. Tehát volt "panaszkodós" kérdésem és így tapasztalatom is a fentiekkel.

Általában az első tanácsok (első 5-10-20) olyan alapvetőek, amelyek már minden bizonnyal megfordultak a kérdező agyában is, esetleg ki is próbálta őket, illetve ő él a saját élethelyzetében, ő tudja, miért nem működnek.

Igen, sajnos vagy nem sajnos, van egy olyan pszichológiai oka a kérdéskiírásnak, hogy legalább kiadtam magamból és legalább emberi lények elolvasták.

Tanácsnak meg valami nagyon kreatív, nagyon új lehet jó, amire az ember nem gondol. Én leginkább mindig abban reménykedtem, hogy jön valaki, aki hasonló mentális erővel rendelkezik, hasonló élethelyeztben volt és ő maga már kimászott.

Ilyen azért élőben is előfordul.

XY barát, elmondja az első, nagyon triviális tanácsot, amin ezerszer túl vagyok. Másodikat, amin háromszázszor. Harmadikat, ami triviális, miért nem működne. Egyszercsak besértődik.

Majd jön ő, ő is elpanaszkodja a dolgait és lám! Neki is csak meghallgatásra van szüksége, együttérzésre.

Nyilván ez az oldal nem erre van, de... Erre tudom még egyszer mondani a kreatív, "formabontó" megoldási módokat: illetőt, aki rátalál a kérdésre és már oldott meg ilyen helyzetet.

Régebben én is írtam ki olyan kérdéseket, melyekben problémáimat ecseteltem, tanácsokat kértem. Nem sok ilyen kérdés volt mondjuk. A nehézség tényleg az, hogy az emberek nem ismerik a másik problémáját, a pár mondat alapján kialakul egy kép a fejükben, hogy "mi az amit lehetne tenni" és "ha ezt-azt-amazt tenné akkor majd jó lenne neki". Sablon-tanácsok jönnek, mivel itt senki nem ismeri a másikat, valamint mert például senki sem tudja milyen - mondjuk - halmozott fogyatékossággal élni és az ebből adódó problémákkal szembesülni.

Én is gondoltam olyanokat: össze lehet futni emberekkel, akik hasonló élethelyzetben vannak és együttes tapasztalatokkal segíthetjük egymást.

Ugyanakkor, vannak olyan kérdések, melyekben a sablon-tanácsok segíthetnének, segítenének az illetőnek, ha megfogadná...

Illető panaszkodik: nincs párkapcsolata, semmi se jön össze, neten kiválasztott egy oldalt, ott néha ráír lányokra, előre közli velük, hogy ő féltékeny típus és bizonyos dolgokat nem fog megengedni nekik, ha párkapcsolat lenne. Illető panaszkodik, hogy otthon van, nem történik semmi. Javasolják neki, hogy járjon programokra, mozduljon ki, sportoljon. Mindenre a válasz: "nem az erősségem" "nem vagyok az a fajta", "nem vagyok az a kimozdulós", "nem szeretném a lakást elhagyni" és hasonlók... Szenved a magánytól, az ürességtől és a nulla történéstől és mégsem változtat.