Kinek lehetett itt igaza? Csúnya bolti veszekedés

A minap nagyon csúnya veszekedésnek voltam tanúja egy élelmiszerboltban. Két nő közt zajlott (eladó és vásárló).

A vásárló visszament reklamálni a cukrászsüteményeket is árusító részlegre, hogy az eladó az ő süteményeit túl kevés, túl vékony papírba és egybe csomagolta, emiatt a krémek összekeveredtek, és már nem volt olyan gusztusos. Kérte volna, hogy legközelebb több papírba és elválasztva csomagolják.

Az eladó rögtön azzal kezdte, hogy amit ő kér, az nem lehetséges, és ha nem érti meg, az üzletvezető fogja elmagyarázni.

Lehetett valami előzménye, amit nem hallottunk, mert az eladó válasza is erre utal (mondhatta ezt már máskor is ez a vevő), na meg tényleg fennhangon mondta ezt az eladó a vevőnek.

Na, erre a vevő se maradt adósa:

V (vevő): Ne kiabáljon velem, mit kiabál maga velem? Ha én kezdek el kiabálni, abból baj lesz!

E (eladó): Ne fenyegetőzzön, hanem értse meg, hogy ezt így nem lehet! Lassan csomagolóanyagunk se lesz! Eljön az az idő, amikor magának hozza a műanyag dobozt vagy nem kap süteményt!

V: Tudja mit, inkább hozok dobozt, minthogy ilyen silány minőségű kiszolgálásért pénzt adjak! Az idős szüleimnek vittem volna a süteményt, akiknek így nem tudtam odaadni.

E: Odaadhatta volna, ha nem a táska aljára teszi és odafigyel rá!

V: Hogy jön maga ehhez, hogy kioktasson? Majd ha beírok a vásárlók könyvébe, akkor megnézheti magát!

(Itt már ordítottak, mindenki elpucolt körülöttük. Az összes csemegepultos várakozó elment onnan, köztük én is. Sajnos a bolt másik végében is hallottuk a folytatást.)

E: Fogja vissza magát, ne ordítson itt! Amit akar, az nem lehetséges, fogja már föl!

V: Tűrhetetlen, felháborító, hogy mit enged meg magának egy vevővel szemben! Már nem is a süteményről van szó, hanem a maga stílusáról! Nem értem, hogy engedhetik emberek közelébe!

E: Ha nem érti meg, akkor nem érti meg, erről nem én tehetek!

V: Maga meg fogja magát és menjen vissza az iskolába, ha már nem tanították meg magának, hogy hogyan beszélünk a vevővel! Ha egyáltalán elvégezte, mert azt is kétlem! (egy kb nyugdíj előtt álló, idős eladónőnek ordította ezt)

E: (itt már sírt) Na most menjen innen! A viszontlátásra!

A vevő tényleg odébbment (normális, átlag 50-es volt, egyáltalán nem garázda, cirkuszolós elemnek nézett ki, de most kikelt magából), és a pénztárig fújta, végig a bolton, hogy hogy dolgozhat itt ilyen eladó, és rég ki kellett volna már rúgni.

Mondanom sem kell, menekültünk a közeléből. Kellemetlen és fájdalmas volt ezt látni, hallgatni.