Mégis mit tudok tenni ezekkel a lehetetlen családtagokkal?

Sziasztok, a probléma ott kezdődik, hogy van egy kölyökkutyánk, aki eléggé válogatós, jobban mondva csak a tápot nem hajlandó megenni.

Mivel a kutya "közös", ezért a testvéremmel hetenként felváltva etetjük. Na most, ő abszolút elkényezteti, állítom, hogy miatta lett ilyen válogatós, kb. a szájába adja a falatot, ha lerakja a tálat és a kutya nem kéri, mert szegényke azért biztos éhes.

Ha éppen én vagyok a soros lerakom a tálat, és ha a kutya bele sem kezd, elveszem, mondván, hogy oké, akkor majd este megkapja újra. Most árulta el, hogy ja, ő minden délben is kirakja neki a kaját, mert látja rajta, hogy éhes, érdekes módon a kutya mégsem eszik akkor sem, de a tesóm a kezéből adja neki a kaját, nehogy "éhen haljon."

Szerintem csak következetesen kéne neki kirakni a kaját, ha éhes lesz úgyis megeszi, de így, hogy én tartom a saját elképzelésemet, ők mégis "titokban" préselik bele a tápot, rájöttem, hogy miért nem hajlandó soha enni, mert tudja, hogy úgyis még naponta 5x ki lesz rakva neki, hogy falatozzon.

Mivel még nem vagyok felnőtt, ezért a szüleim természetesen h*lyének néznek, eléggé régimódian gondolkodnak ezügyben, természetesen a 12 éves testvérem mellett állnak, így minden nap végül főznek neki mindenféle zsíros,fűszeres leveseket, hogy azzal majd megeszi a tápot, de nem ők takarítanak utána, amikor a túl fűszeres kajákat nem bírja a gyomra.

Igazából ez csak egy költői kérdés, tudom, hogy mivel nem az én házam nem szabhatom meg, hogy ki mikor eteti meg, csak ma lett elegem az egészből, és muszáj volt kiírnom magamból, úgy döntöttem, hogy nem etetem tovább, csinálják, ahogy akarják, nem is fogok takarítani utána többet, átadtam nekik az egész kutyatémát (egy időre), amit nyilván nem fogok kibírni, hiszen 7 éve akartam a kiskutyánkat, és ettől függetlenül őt imádom, csak az idióta családtagjaimat nem, akik emiatt állatkínzónak neveznek ordibálva, amiért (szerintem) normálisan próbálok bánni a kutyussal.

Ja és persze ebből következik, hogy rájuk még 5 hónap után is ugyanúgy felugrál, nem hallgat egyáltalán rájuk, de ez szerintük cuki, mert még kölyök.

Hogyan próbáljak esetleg rájuk hatni, hogy ne szóljanak bele a normális kutyatartásba, és értessem meg, hogy nem állatkínzás, amit csinálok? Legalábbis remélem:D

(Bocsánat, elég hosszú lett, de nagyon ideges lettem emiatt.)