Miért nem szeretnek az emberek segíteni?

Egy hivatásos pszichológus nem véletlen hivatásos. Én mint mezei húsz éves, lehet, hogy rendelkezem némi tudással a pszichológia terén, de vajmi keveset érek ezzel. Egy pszichologus akivel egy páciens megtalálja a hangot sokkal többet tud segíteni mint egy mezei bárki. A pszichológia egy tudomány, az elme orvoslása. Ha eltörik a karod sem a szomszédtól várod, hogy begipszelje.

Ilyen egyszerű. Aki valóban segítsegre szorul nenféljen pszichologusról pszichológusra járni. Nyilván kérhet támogatást az ember tarsaitól, de akkor sem fog olyan releváns válaszokat kapni a problémáira mint egy szakembertől.

Szerintem részben igazad van, részben pedig nincs.

Senkitől nem lehet elvárni,hogy megoldja a másik problémáját. Mindenkinek az életében vannak nehéz szakaszok amikkel magunknak kell megküzdenünk.

Senkitől nem várhatom el,hogy viselje az én terheimet.

Viszont az is igaz,hogy az emberek totálisan leszarják a másikat.

A tanácsok amiket adnak haszontalanon és sablonosak.

Szeretnek okoskodni és magukat mások fölé helyezni azzal a mondattal,hogy ő megdolgozott azért mert jó élete van.

De nem csak ő dolgozik meg érte.

Minden ember küzd csak a fegyvereink nem ugyanolyanok.

A körülményekről ne is beszéljünk.

Akinek van egy támogató családja akik szeretik az nem fog soha lecsúszni mert van aki elkapja.

Van aki mondjuk krónikus betegségektől szenved, ő sem biztos,hogy túl tud ezen lendülni.

Nem szeretem mikor egy ember aktuális mentális problémáira ráhúzzák a “nem akarod eléggé,hogy változzon a helyzet” vagy “nem teszel magadért”.

#28 vagyok.

A kérdező tökéletes példája azoknak, akikről beszéltem.

Az igazi szarházi, önsajnáltató, céltalan kifogásgyárak, akik agresszív védekezéssel és hamis érvelések sorozatával reagálnak bármiféle tanácsra és segítségre.

Lásd a leírása:

"Pontosan te is kerülhettél volna hányattatott helyzetbe, de nem kerültél, mert szerencsésen alakult az életed."

Semmit nem tud a másikról, de azonnal letudja, hogy annak csak szerencsésen alakult az élete. Holott ez nem feltétlenül igaz, mégis feltétel nélküli igazságként kezeli.

"Ilyenkor szeretnek az emberek azzal dobálózni, hogy én megdolgoztam érte."

Ez amit említettem, az agresszív védekezés, állít valamit majd bevédi egy hamis érveléssel. Mert így csak neki lehet igaza.

"Igen, te valszeg megdolgoztál azért, hogy nem szenvedsz krónikus fejfájásban hétéves korod óta"

Újabb agresszív védekezés, újabb hamis érvelés. Tipikus kifogásgyár, amikor egy érvelésre, tanácsra bedob valamit amit nem lehet védeni.

Az ilyen agresszív önsajnáltatókra egy percet nem érdemes áldozni az életünkből, pont azért mert ahogy a kérdezőn is látszik, nála nem a változtatás a cél, szimplán csak az elborult világképét igyekszik kivetíteni a valóságra ahelyett, hogy ő változtatna a valóságnak megfelelően.

Miért utolsó..?

Te nem személyeskedsz?

Szarházinak nevezni egy idegent szerinted egészséges pszichére utal?

Veled sincs valami rendben ha így reagálsz egy kommentre.