Miért nem szeretnek az emberek segíteni?

Utolsó:

Ne haragudj,de ezt te honnan tudod?

Van erre statisztika?

Honnan tudod ki mit élt meg és mi játszódik le a fejében?

Az ilyen felszínes emberek miatt mint amilyen te is vagy lesznek elbagatellizálva problémák.

Igen, ez csak egy fórum..mondhatnánk,hogy kit érdekel ki mit ír ide.

De annak az embernek aki segítséget kér egy problémával kapcsolatban ami neked lehet semmi de neki egy szenvedés emiatt az élete ezt vágod a pofájába hát…nem sok jót teszel vele.

A szavak fájnak és mindegy,hogy olvasod őket vagy a szemedbe mondják.

Legyünk már kicsit empatikusabbak….

Kérdező ez így van.

De jó,hogy tovább látsz az orrodnál.

Sok embert ezek az apró részletek nem érdekelnek.

Meglátnak egy hajléktalant és az a reakció,hogy micsoda szar ember meg igénytelen. Tüntessük el..ne is lássuk.

Múltkor egy idősebb nővel utaztam BlaBla-n keresztül.

Ő kezdte el nekem szidni a hajléktalanokat,hogy mennyire undorítóak és nem akarnak jobb életet vagy tenni magukért.

Én elhiszem,hogy nehéz megérteni másokat ha soha nem járt az ember hasonló cipőben.

Valószinüleg olyan traumákat éltek meg ezek az emberek amit mi elképzelni sem tudunk.

A születésünkkor megpecsételődik valamennyire a sorsunk. A személyiségünket a gyerekkori traumák is formálják.

Sok lecsúszott ember nem kapott semmilyen példát / nevelést,hogy hogyan kell élni.

Ha kapott is csak negatív volt.

Én nem tudok senki feje felett pálcát törni. Nem ismerem mindenki hátterét.

Személyes segítséget nem tudok ajánlani, itt van a kis családom + 1-2 közeli barát, ahol mindenki vágyik egy kis figyelemre és nekik sem elég, amit nyújtani tudok.

Másrészt itt sok kérdező ragaszkodik bizonyos hibás berögződéseihez, amik egyenes úton vezetnek oda, amiben éppen van. Elmondom nekik, hogy mi a probléma, hogy tudnának javítani a helyzetükön, de az nem jó nekik. Nem vagyok hajlandó több energiát áldozni arra, aki nem akar változtatni, csak panaszkodni és az energiámat szipolyozni. Nem attól üres a tanács, amit írtam, hanem attól, hogy akinek adtam, fontolóra se vette.

Nekem volt egy időszakom amikor úgy jöttem ide fel esténként mindig mint egy pszichológus. Küldetésemnek éreztem azt, hogy másokon segítsek.

Aztán azt tapasztaltam, hogy utána rengeteg ember maradt a nyakamra és annyi privát üzenet érkezett, hogy egy idő után már nem bírtam a nyomást és abbahagytam az egészet.

Ma már kikapcsolódni járok ide fel. Akinek tudok, segítek, tanulmányaimnak köszönhetően az egészség kategóriában nagyon sok embernek tudok segítséget, támpontot adni de senkinek a lelkét nem fogom ápolgatni és egy gyakoris választól meggyógyulni sem fog senki. A gyógyulásért a másik félnek is tennie kell.

Pont ezért kellene empatikusabbnak lenned másokkal mert te is megélted a szart.

Én nem hatalmas világmegváltó tanácsokat adok, de próbálom megérteni az embert.

Szerintem az is nagy segítség ha valaki tényleg érzi,hogy min mész át nem csak puffogtatja a sablon szarokat.