Van olyan közületek, aki hozzám hasonló típus, azaz imád egyedül lenni?
"Egyedül érzem magam" a problémával 🤪, mert tényleg egyszerűen az a típus vagyok, akit a családban mindig is elnyomtak, & akiben végül kialakult egy olyan biztonságérzet, amit csak egyedüllét alatt tud megélni.
Ha emberek vesznek körül teljesen feszengek, szorongok, nem tudom elengedni magam, & élvezni sem a társaságot. Legyen szó akár egy barátról, bárkiről..
A sors humora , hogy ráadásul kívülről extrovertáltnak tűnök, emiatt rengetegen szólítanak meg, és sülve főve együtt lógnának velem. Persze roppant kínos, amikor folyton magyarázkodnom kell, hogy miért nem érek rá.
Amiből legtöbbször az lesz, hogy az illető megsértődik.
Vagy pedig próbálom ráerőszakolni magam ezekre a megfelelési kényszerből tett találkákra, ahol na ná, hogy olyan emberek vesznek körül, akik viszont ilyen tipikus kapcsolatfüggők, akik ha nem találok ki valami brutálisan átlátszó kifogást, képesek lennének akár 0-24-ben velem lógni (annak ellenére, hogy dolgozom).
Folyton belebotlom új ismerősökbe, új barátokba. Gyakran olyan férfiakba, akik barátként állítják be magukat, miközben folyamatosan nyomulnak és szinte megfojtanak.
Hogyan értessem meg velük, hogy időre van szükségem, hogy megtanuljak társasági életet élni, & hogy ez az idő még nem most jött el? :/
Próbálom megértetni velük, de folyton csak magyarázkodom, kifogásokat hajszolok, ők pedig állandóan értetlenkednek és megsértődnek. :S
Várom az ötleteket, ha valakinek van!
Köszönöm!
32L (igen, tudom.., elég sokáig húztam a dolgokat, ha még ennyi idősen is itt tartok, de ez a helyzet..)
Ne tűnj extrovertáltnak, akkor nem kell magyarázkodnod. Ilyen vagy es kész. 1-2 igazi barát elég.
Én is egyedül tudok legjobban el lenni; olvasok, csavargok a természetben, fotózok, vagy hobbizok. Az emberek sokszor kifejezetten idegesitenek. Még párkapcsolatban is kell valamennyi egyedüllét.
Szülőként pedig sokszor kifejezetten nehéz hogy nincs 5 percem magamra...
37n
40 vagyok. Sokszor tud fájni azért a magány, egyedüllét... Jó lenne olykor telefonon beszélni valakivel, vagy bármilyen netes hívás segítségével...
Az életben eddig olyan "kapcsolatokat" alakítottam ki, amelyekben addig volt értékem, amíg maradéktalanul ki nem használtak.
Én is imádok egyedül lenni. Talán akkor érzem a legjobban magam. Engem nem nyomtak el a családban, csak kilógtam közülük. Elég gázos família.
Az emberek 90%-ának viselkedését meg egyszerűen szánalmasnak tartok. Szembe kétszínű jópofizás, hát mögött meg szarkeverés, a másik magánéletén való csámcsogás, megfelelés a társadalmi elvárásoknak, mások átbaszása, hülyének nézése, kihasználása. Nagyjából ennyi.
Hál istennek vállalkozó vagyok így nem kell senkivel együtt dolgoznom. Lakni is egyedül szeretek a legjobban. A párkapcsolataim is mindig akkor mentek tönkre mikor szóba került az összeköltözés.
34/f
Csak részben tudom ezt átérezni. Vannak ugyan nekem is ilyen introvertált periódusaim, de nekem ezek mindig ideiglenesek, és csak 2-3 napig tartanak. Utána mindig vágyom a társaságra, és, hogy összeülhessünk a barátokkal dumálni egy jót.
Egyébként nem a világ legjobb tanácsa, de én is csak azt tudom javasolni, hogy valahogy próbálj meg kevésbé extrovertáltnak tűnni a külvilág felé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!