Aki esetleg egyedül él közületek, hogyan lehet ehhez hozzászokni? Van, aki egyedül kel, fekszik, tévézik, tölti otthon az idejét?

Nézd:

Én a gyerekkorom óta ilyen vagyok. Rengeteget voltam kórházban, egyedül, bár volt, hogy látogattak a rokonok. Hozzászoktam a magányhoz, sokmindent egyedül ellátok magam körül, hozzám eddig 1 vendég jött az albimban, amióta albizom, barátaim-ismerőseim nincsenek, akikkel tartanám a kapcsolatot.

Munka-ügyintézés-van, amikor képzésre járok-otthon olvasás, netezés, takarítás, tehát egy tök egysíkú életet élek.

A lényeg, hogyha intro az ember, akkor könnyen hozzászokik. (F)

Egyedül élek főiskolás korom óta.

A nehéz az benne, hogy senki se szól hozzám, nekem kell erőt merítenem, hogy na akkor induljunk mosogatni, főzni, bevásárolni stb...

Volt egy alkoholista, depressziós, evészavaros időszakom. Egyedül kijöttem belőle, mikor már eléggé fájt. Muszáj voltam.

A magány más tészta, de elvileg hamarabb halnak meg a magányos emberek.

Jelenleg én is ebben a helyzetben vagyok lassan fél éve. Igyekszem hasznosan kitölteni az időmet és mindig találni valami célt, ami motivál és fejleszt engem, illetve barátokkal is gyakran próbálok programokat szervezni munka után, hétvégén. Szerintem nem megszokni kell, hanem megtanulni magunkkal is harmóniában lenni, és megtalálni, hogy mik tesznek boldoggá. Ha esetleg van kedved, beszélgethetünk, és akkor mindketten kevésbé lennénk egyedül, mit gondolsz? :)

24/F

Bár így élhetnék, egyedul, csendben.

Mit nem adnék érte, ha ez bekövetkezne !!!!