Aki esetleg egyedül él közületek, hogyan lehet ehhez hozzászokni? Van, aki egyedül kel, fekszik, tévézik, tölti otthon az idejét?

Én már 2 és fél éve élek egyedül egy együttélős párkapcsolat után. A covid alatt szenvedtem, de akkor sem amiatt, mert nem szeretek egyedül élni, hanem mert akkor éreztem magam tényleg magányosan, főleg amikor nem lehetett kijárni, csak speciális esetben... mert alapjáraton nekem elég szocializáció az, hogy elcsevegek a kollégákkal, néha összefutunk ismerősökkel / haverokkal családdal, meg este szeretek eljárni színházba, moziba.

uccsó egyedül mész mozziba?

Igen, gyakran megyek egyedül moziba, színházba, koncertre is. Kutya nem nézi, hogy egyedül vagyok ott.

de az olyan kellemetlen, én meccsen jártam egyedül, nem volt olyan jó

Nekem csak az elején volt fura kicsit, de inkább az is csak a tárdadalmi elvárások miatt meg mert túlkombináltam. Én ezeket egyedül is tudom élvezni... ha komolyabb színházi előadást vagy filmet nézek, akkor még jobb is, mert akkor nem kell kényszeresen beszélgetni, hanem el tudok gondolkodni mélyebben a filmen magamban.

Pasizzál be!

11 hez írom hogy mindaddig amíg igényes marad az ember addig nem gáz az egyedüllét az egyedül mozi stb. De ha már olyannà válunk hogy azt elvezzük ha össze vissza finghatunk az szerintem nagyon ciki. Ott már nagyon nagy baj van.

Élvezem, hogy egyedül vagyok, ennyi. Már egy éve, teljesen megszoktam már. Már másik embert meg sem tudnék szokni ilyen téren. Vagyis egyet meg tudtam volna, de kidobott. Szóval egy ideje abból áll az életem, hogy bőgök itthon egyedül. Jelenleg is ezt csinálom.