Utálom a nőket, lehet-e ezen segíteni?

Az a gond hogy az agy turkászok nagy része csak a pénzt lesi, és hazudoznak, mellé vezetnek csak hogy növeljék a bevételeiket, a beteg kicsit sem fontos. Hogy ez neki komoly gond. Oda se neki a pénz a fontos.

Nagyon meg kell nézni kihez megy az ember... Baráti ajánlás, ilyesmi és résen kell lenni így is. Nekem egyszer lett volna nagyon szükségem rá de megtanultam a leckét alaposan. Mindegyik visszaélt a helyzetével, és csak a pénzem lenyúlásán mesterkedtek. Segíteni senki sem akart valójában.

Állami? Ha lenne... Na meg ott is a kenőpénzt várják mert ők meg vacakul keresnek.

Óvatosan és legyél résen. Bár ilyenkor nehéz de ez az ország ilyen. Lépten nyomon át akarnak verni.

Pedig igen nagy szükség lenne rá hogy egy épkézlábbal találkozz...

Az vigasztaljon, hogy senkinek nincs normális kapcsolata, mind csak használják egymást valamire.

Ostoba ösztönlény a legtöbb ember, így érdemes kimaradni az ilyesmikből.

Ha találsz a te feltételeid mellett partnert az életedhez oké, ha nem akkor szard le magasról mik az elvárások.

Ennyire szar a világ még sosem volt. Ez a kapitalista profitorientált és szociális média által kondicionált társadalom egy szart sem ér. Pszichopatákat nevelt, kiölte a lelket az emberekből.

#28 na megjött Mr. Régemindenjobbvót :D Mert régen aztán sokkal jobb volt tényleg, úgy választottak párt az emberek mint a bucsuban amikor pálcákra lövöldözöl ... Majd valami lesz, aztán ha nem jön be az szopás, mert elválni nem lehet, mert akkor mit gondolna a falu, és később meg idős korukra 24/7-ben megy a veszekedés...

Én azért baromira megkérdőjelezném azt, hogy egyáltalán normális dolog-e az együttélés az embereknek, hiszen az ösztöni rész az egészből a szaporodás, az állatvilágban sem nagyon maradnak életük végéig együtt az állatok, és elnézve a párokat ők is előbb vagy utóbb de mind megunja egymást, és már csak azért maradnak együtt mert már egymásra fanyalodtak és nincs kedvük mindent újra felépíteni egy másik partnerrel...

Mondom ezt úgy, hogy én is érzem magamban a vágyat hogy legyen család meg partner meg minden, de ez sokkal inkább ösztöni dolog, ha logikusan belegondolok az egészbe akkor meg abszolút nincs affinitásom erre...

De persze az élet egy szemét rohadék, és nem hagyja hogy élvezzem a magányos életet és bedob néha 1-2 személyt aki teljesen elcsavarja a fejem amit én se értek de azzal az erővel dobbant is én meg puncit növesztek és jégkrémet zabálva nézem a romantikus filmeket és könnyezek hogy "ezek mi is lehetnénk" :D aztán fél év múlva minden rendbejön és élvezem tovább az életet erre jön a következő ... Én vagyok az ember tragédiája én mondom

29: Ez is egy vélemény, de mindenkinek megvan a sajátja.

Én a se veled se nélküle kapcsolatba nem megyek bele.

Tudom sok nőnek ez kezd kényelmes lenni manapság. Vigyem ide oda amoda, fizessem, szex se nagyon legyen mert neki már nem nagyon kell. Aztán hagyjam békén. Esetleg felhív ha segítség kell, de azért nem mert látni akar.

Nem köszönöm. Sok olyan nőtől hallom aki kidobta a pasiját hogy na akkor ez milyen jó lenne, meg belefutottam ilyen nőbe és és nagyon neheztel rám amiért így ezt a lehetőséget kihagytam. Nekem erre sem időm sem energiám nincs. Vagy rendes párkapcsolat vagy hagyjanak békén.