Utálom a nőket, lehet-e ezen segíteni?
25/F Ki nem álhatom a nőket és bizalmatlan vagyok velük, amikor csak tudom elkerülöm őket, bár amikor nem vagyok velük bunkó akkor úgy érzem ők azok velem mert nem vagyok "jó pasi", alacsony lehetek vagy rossz a kisugárzásom idk.
Soha életemben semmilyen jó tapasztalatom nem volt a nőkkel, anyám nárcisztikus erőszakos ostoba k*rva, lánytestvéreim kiállhatatlanok, általános iskolában is sokat b*sztattak és barátságtalanok voltak velem a nők. Mindig olyan érzésem van, hogy lábatlankodnak, turkálnak a magánéletemben, manipulálni akarnak, erőszakosak, kicsinyesek, rosszakarók, bosszúállok stb. Amikor új munkát keresek számomra elsődleges szempont, hogy lehetőleg ne dolgozzak nőkkel együtt, ne legyen női főnököm, lehetőleg kis cég legyen mert ott nincs HR (tele nőkkel).
Külsőre átlagos vagyok és volt már pár lány aki érdeklődött irántam de mindig leráztam őket. Egy barátnőm volt eddig őt nagyon szerettem (elég "fiús" volt a stílusa és ő dominált engem) de a kedvessége bizalmatlanságot keltett bennem emiatt leráztam mert úgy éreztem nárcisztikus manipulátor (bár lehet tényleg az volt és csak az ilyen nőket vonzom be). Társaságban is próbálok minél inkább eltávolodni a nőktől vagy felveszek egy "maszkot" és próbálok normálisnak tűnni.
Szeretnék ezen változtatni de pszichiáterrel nem volt mázlim mert nagyrészük nő és emiatt nehezen bízom bennük. De ha így folytatom elég szomorú és magányos lesz az életem szóval nem mehet tovább.
A nárcisztikus jelző irónia részedről?
Egyébként nekem is voltak általánosban olyan lány osztálytársaim, akik utáltak , de a többi csajjal jóban voltam és most is keresem velük a kapcsolódást, beszélgetési lehetőséget, barátságot és ebből lesznek a lehetőségeim!
Nem minden nő gonosz a földön,talán kicsit jobban kellene nyitnod feléjük és nem csak a rosszat meglátni.Nem azt mondom,hogy jópofizni kell mindenkivel,de hiba azonnal ítélkezni.
Nőként írom,hogy jónéhány nőtársam valóban kritikán aluli,de nem vagyunk egyformák szerencsére,van köztünk jófej is!:)
Írtad,hogy volt párkapcsolatod,a lány kedves volt Veled...párkapcsatban így viselkedünk a párunkkal!:)
/ Ez itt egy mezei átlagember (tehát nem pszichológus) véleménye a saját falatnyi emberismerete és az általad leírtak alapján, kérlek nézd el nekem, ha valamit nem jól értelmeztem. /
Nekem úgy tűnik, hogy te nem a nőket utálod, hanem konkrét embertípusokat (nárcisztikus, kizsákmányoló) amelyekből pont nőkkel találkoztál - tehát az echte nőgyűlölő címke szerintem ugrott.
Incel pedig végképp nem vagy, hála a magasságos jó istennek! - nem értem, az ott mit keres a hashtagek között :D
Te pusztán "biztos ami biztos" alapon kezdtél el az összes létező nőtől viszolyogni. Elvégre, ha nem tudod, kit kell kerülni, az a legegyszerűbb, ha általánosítasz, és inkább mindegyiket kerülöd közülük. Nagy butaság, de látom, ezt már tudod.
Valóban vannak általános érvényben, kimondottan nőknek betudott taszító viselkedésformák (pl. hajlamosabbak rosszat terjeszteni arról, akit nem kedvelnek; ármánykodnak a saját baráti körükben is stb.) de normális esetben nőként is elítéljük azokat a nőtársainkat, akiket rajtakapunk ezeken.
Azonban biztos vagyok benne, hogy találkoztál már normális lányokkal/nőkkel, csak éppen
1. Amikor bántottak a többiek, nem álltak ki érted - sajnos hosszú évekig én is csak tétlen szemlélője voltam az ilyen eseteknek, mert féltem, hogy akkor majd én következem (általában ez bújik meg a háttérben, nem pedig egyetértés - de attól még teljesen érthető, hogy haragszol)
2. Ha a félelmeid hatására valóban minden nővel goromba vagy, ők is azok lesznek veled - tehát azok is, akik más esetben kedvesek lennének veled
3. Amikor a társaságodat keresték, elhajtottad őket - mondom ezt megint csak arra reflektálva, amit írtál
4. Úgy egyébként: a legtöbb normális nő nem valami hangos. Saját akaratodtól is függhet, hogy észreveszed e őket - vagy a káros önvédelmi mechanizmusod hatására inkább azt emeled ki, ami/aki nem tetszik.
A hajdani barátnőd (ha tényleg csak a kedvessége volt gyanús) nem akart téged manipulálni, csak megijedtél. Tudod - miképpen a 20. válaszoló is írta - az ember mindenkivel kedves, akit szeret :) a szeretet nem bánt, és nincsenek hátsó szándékai sem.
Nagy valószínűséggel nem volt azoknak a lányoknak sem, akiket visszautasítottál. De jól tetted, mert ebben a mindsetben nem tudtál volna ellazulni, és őket is bántotta volna a bizalmatlanságod.
Amit még szakember távollétében is megtehetsz (a keresést természetesen nem feladva) a helyzet javulása érdekében: ne viselj semmilyen "maszkot", hanem tényleg próbálj jóhiszemű lenni és kedvesen viszonyulni az olyan nőkhöz, akikkel bármilyen módon kontaktba kerülsz - pláne, ha még új ismeretség, így következésképpen nem is vétettek ellened semmit. Nagyon nehéz, tudom. De szerintem mindenképpen meg kellene próbálnod, veszíteni nem tudsz vele. Cserébe nagy valószínűséggel megenyhülnek a régebbi arcok is (ha van most valami állandó női munkatársad pl.) még ha nem is elsőre. Még ha nem is érzed, a türelmed hatására előbb-utóbb akkor is átveszik ők maguk is ugyanezt a türelmes "energiát" - ezt nem tudom jobban megfogalmazni, sajnálom :'D - mert a hangulatok/hozzáállások "fertőznek". Nem véletlenül keresi az ember a vidámabb társaságot - feldobja az ő hangulatát is, ugyebár. Onnantól, hogy valaki megkedvel, csak arra kell ügyelned, hogy tartsa tiszteledben a határaidat. Jelezd udvariasan, ha valami nem tetszik (pl. ha nem szereted, hogy a családodról kérdeznek - vagy nem tudom, mit értettél magánéletben turkálás alatt) mert maguktól nem fognak rájönni a nők, hogy pontosan miért haragszol rájuk.
Ne feledd: VÉDEKEZNI csak akkor kell, amikor TÁMADNAK. Aki pedig eldöntöntötte, hogy nem akar kedvelni, az nem fog - de ők sokkal kevesebben vannak, mint hinnéd, a viselkedésük átvétele pedig ebben az esetben is csak olaj a tűzre, azon túl, hogy magadat is mérgezed vele.
És sose hagyd a múltnak, hogy ráüljön a jelenre. Anyukád már nincs jelen, már (majdnem 10 éve!!!) szabad vagy. A gyerekkorodat tönkretehette, de ahhoz nincs hatalma, hogy távollétében is megfosszon attól a jogodtól, hogy boldog legyél - csak ha hagyod neki, hogy kísértsen. Márpedig láthatóan pontosan ezt csináltad. Ő nem akarja, hogy bízz - de neked nem kell azt tenned többé, amit ő akar. Nem hívogat telefonon (mármint remélem) hanem te magad beszélteted őt a fejedben.
A szakembert sajnos tényleg nem úszod meg ennyi szorongással (ami még a munkakeresésre - a megélhetésedre - is kihat) és életminőségbeli romlással, de remélem, azért mégis találsz valami használhatót abban, amit írtam. Tényleg érdemes lenne inkább egy férfi terapeutát keresni, egy nő még sok lenne neked, ezt szerintem is jól érzed.
Kitartást!
Egyébként meg: semmi baj nincs az alacsony férfiakkal. Az a gondolat, hogy egy alacsony férfi nem lehet vonzó a nőknek, egy nettó sztereotip baromság.
21/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!