Szerintetek szörnyű ember vagyok?

Mindig is az a kirekesztett kislány voltam, fiúk sem vettek észre soha.

3 éve azért fel-fel figyelnek rám.

Fél éve vagyunk együtt a jelenlegi barátommal. Nagyon szeretem őt!

Csak az a baj, hogy jól esik, ha más is csinosnak gondol. Pl van egy ismerősöm akinek állítólag tetszettem/ tetszem. Én igazából kerülöm mióta ezt tudom, mert vigyázni kell vele. Plusz ez első néhány napban mikor megismertem még egész helyesnek is tartottam, de mivel a barátom fontosabb így én távol maradnék. Vagyis kerülném, csak egy-két barátunk közös és néha egy óra erejéig muszáj vagyok kibírni.

Van egy olyan csúnya tulajdonságom, hogy hiába, hogy nem akarok tőle semmit mert szeretem a barátom, a lelkem mélyén én tök nagyképű leszek magamra, hogy szépnek gondolnak és nem akarom, hogy ez változzon mert olyan jó, ha ezt gondolják. És úgy zavar, hogy pl most megyek majd fodrászhoz a napokban és nem az az első gondolatom, hogy na a barátom azt gondolja, hogy szép vagyok, hanem hogy az a másik srác. Lehet, sőt biztos csak azért mert a barátom már látott rosszabb állapotban is és fél év után már nem igen kell órákat töltenem így a fürdőszobában, hogy igényesnek tartson, ebbe pedig belekényelmesedtem. De nem tervezem elhagyni a barátom. Csak ez annyira rossz érzés még nekem is. Nagyon nem akarok ilyen lenni.

19/L