Meddig "kell" türelmesnek lenni egy nehéz természetű idős emberrel?
Hétvégente mikor átbiciklizek a szomszéd városba, a parton találkozni szoktam egy idős festőművésszel, aki egyedül él.
elég nehéz természetű (50 évesen is az volt mások szerint), és mindenkivel úgy beszél, mint ha a tanítványa lenne (ez gyakori "időskori betegség), és gyakorlatilag mindenkit lenéz.
Egyetlen témája, hogy ő mekkora festő, és mennyire nem ismerik el, aki nem foglalkozik a művészettel, az 0 szemében.
tavaly blfasznak nevezett, mert nem tudtam elérni, hogy a szüleim megnézzék a munkáit (nem érdekli őket, idejük sincs rá), akkor kerültem vagy fél évig, próbáltam más időpontban menni, de megsajnáltam, és újra beszélgetek vele kicsit.
a probléma az, hogy megint kezd elviselhetetlen lenni, múltkor azért cseszett le, mert nem köszöntem neki, mikor még 5-10 méterre volt, majd köszönés nélkül elhajtott.
legszívesebben kerülném, mert állandóan utasítgat, meg nevelni próbál engem is (30 éves férfi vagyok), de mindig lelkiismeret-furdalásom lesz, ha próbálom kerülni.
Egyszerűen sok, hogy megkérdezi, hogy pl. miért nem szerzek barátot vagy barátnőt, vagy mikor házasodom, vagy miért nem írom le az élettörténetét.
Csak mert nagyon konfliktus kerülő lehet az alap természeted.
nagyon nagy szerencse kell ahhoz a mai világban, hogy ne próbáljanak mindenhol elnyomni ezért.
Érdemes lenne elmenned egy kommunikációs képzésre.
Ami így nem hangzik túl érdekesnek talán - nekem sem hangzott anno - de nagyon nagy mértékben tud az élet minőségeden javítani ilyen esetben.
Párkapcsolatban meghatározó - nem mindegy azzal leszel aki szóba áll veled vagy sok közül válogathatod ki azt, aki a legmegfelelőbb számodra.
És melóhelyen meg főleg kifizetődik. Sokkal jobban és többre értékelnek ha ezzel érdek érvényesítő képességeket, készségeket szerzel.
És (mellesleg) az öreget is le tudod majd kezelni, de csak ezért ne fektess bele :)
Persze ha most magas életminőségnek éled meg az életed, szuper jól érzed magad a bőrödben, akkor nem szükséges, de valamiért azt gondolom hogy ez nem így van.
11:
hiszed vagy nem, egyáltalán nem vagyok konfliktuskerülő, illetve csak nálam "gyengébekkel".
pár hete beszólt vki az utcán, elég jól elküldtem a fenébe, azóta nem szólogat be.
egy idős magányos ember viszont más, sajnálom is, meg nem is tudom igazán felidegesíteni magam rajta.
csak majdnem 15 éve oda járok, ez nagy rövid partszakasz, nem akarok komolyabb konfliktust, de azt se, h teljesen hülyét csináljak magamból.
"Persze ha most magas életminőségnek éled meg az életed, szuper jól érzed magad a bőrödben"
nem érzem szuper jól magam, de jó anyagi körülmények között élek.
Semeddig.
Ez egyébként nevetséges, hogy teljesen alárendeled magad neki.
Hogy engedheted, hogy így beszéljen veled?
Önbecsülés vagy valami?
Nincs olyan, hogy kell, amennyit te <még>könnyedén elviselsz tőle.
Ha má nem bírod, akkor köszönj el,simán hagyd ott.
Nem kell,hogy erre a jószívűségre közben rámenjen az idegrendszered. Tiszteld már saját magadat; a saját egészséged ennyire; hogy nem teszed tönkre magad azzal, hogy valami kiállhatatlan emberrel dumcsizol.
Nem akarok senkit megbántani, de szerintem az idősebb generáció nagy részét egyszerűen kerülni kell, pont azért, mert burokban élnek, kissé belebolondultak a magányba, és nevetlenek, nincsenek tisztában a korlátaival.
A fent említett „úriemberrel” valószínűleg csak a kora miatt elnézőek az emberek, ha fiatal lenne ilyen stílussal, már komolyabb bajba került volna. kerülni kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!