Úgy érzem,hogy nem vagyok önmagam. Mintha nem én beszélnék. Mintha az agyam magától mondaná a dolgokat.Nagyon feledékeny vagyok, elkezdek valamit és elfelejtem, hogy mit akartam. Nagyon rosszul alszom, szorongok. Mit tegyek?

Ez nem igaz, ADHD nem alakulhat ki felnőttkorban. Más zavarok felerősíthetik a tüneteit, illetve vannak olyan kórképek, amelyeknek lehetnek hasonló tünetei. De az ADHD veleszületett, és 12 éves kor előtt kell a tüneteknek jelentkezni ahhoz, hogy valaki megkaphassa a diagnózist (de azt felnőttként is meg lehet kapni).

Kérdező, tudom, hogy ez nagyon semmitmondó tanács, de nem akard magad előre a netről diagnosztizálni. Elhiszem, hogy nehéz kivárni, mire fogad a pszichológus, de azzal nem érsz el semmit, ha a WebBeteget (vagy pont a GYK-t) olvasgatod, és halálra rémiszted magad. Sok sikert! :)

Ezt a jelenséget deperszonalizációnak és/vagy derealizációnak hívják, amiről beszámolsz. (Mármint, a kreativitást kivéve, szóval a negatív jelenségek, amikről beszámolsz.) Önmagában nem diagnózis, ezek nem számítanak önmagában megálló betegségnek, hanem az egyéb tünetegyüttesektől/ körülményektől függően szokták pl. pánikbetegséghez, depresszióhoz, skizofréniához kapcsolni.

Nagyon átérzem, kiskamaszként szenvedtem tőle két évig, pokoli volt.

Meglepőnek így utólag annyira nem volt meglepő, nálunk nagy a családi halmozódás sajnos, sok a neurotikus / mentális beteg személy a rokonságban. Szóval biztos szerepet játszik benne jócskán a genetikai hajlam nálunk.

Én csak arról tudok beszámolni, hogy én mikkel próbálkoztam és mire jutottam, így ez elég szubjektív, és nem is vagyok szakember. Úgyhogy ennek megfelelően viszonyulj ahhoz, amiket írok.

1; Pszichiáter

Először pszichiáterhez fordultam segítségért, szakellátásban és magánban is. Mind a kettőnél egyszer voltam, nekem nem vált be. Nem beszélgettek velem igazából, ahogy beléptem, 5 percen belül már fel is volt írva a nyugtató. Amit nem akartam szedni, mert az egyik rokonomat teljesen tönkretette, nagyon durva függő lett, és teljesen megváltozott. (Pedig előírásoknak megfelelően szedte.)És nincs is jobban. Én is addikcióra hajlamos személyiség vagyok, akiben mindig nagy a kísértés, hogy a könnyebb utat válassza. Úgy éreztem, nem vagyok elég erős ahhoz, hogy önfegyelemmel szedjem, inkább bele se kezdtem.

De ismerek olyan fiatalt, aki az előírásoknak megfelelően szedi, és teljesen jól is van azóta!

És olyan rokonom is van, akire semmilye hatással nincs, nincs tőle különösebben jobban, legalább is látszólag. De jobb ötlet híján szedi.

Szóval, eléggé változó, hogy kire milyen hatással van. Történhet nagy baj is, semmi se, és jobban is lehetsz, ha gyógyszert szedsz. Neked kell eldöntened, hogy belevágsz-e.

2; Pszichológus

Aztán pszichológushoz fordultam, szakellátásba és aztán magánba. 4-5 alkalmat voltam szakellátásban, 3-t magánba. Nagyon tisztelem a pszichológiát mint tudományt, és a szakembereket is. De nekem ezek a szakemberek akikkel találkoztam, nem váltak be. Lehet alkalitag sem "való ez nekem". Mindenesetre, én is úgy éreztem, hogy nem tudom megtenni anyagilag (pontosabban a szüleim), hogy egy óráért 15 ezer forintot fizessenek minden héten, hogy "majd egyszer a bizonytalan jövőben jól legyek, de ez nagyrészt rajtam múlik". Én tökre egyetértek, a lélek így működik, de akkor szerintem ne kérjenek ennyit. A fizikai orvoslásban legalább ott a bizonyosság, hogy ha mondjuk pl. fogtömést kérek az x forint, és x időn belül tutira meglesz. A beszélgetések levezetési módszere sem volt számomra kellemes, nagyon nem egyezett a terapeutákkal az értékrendünk, leszívtak a beszélgetések, nem éreztem úgy, hogy gazdagodtam volna valamivel. - Nah, látod, szóval ilyen a hozzáállásom, nem való nekem a pszichológus.

De mindenképpen próbálkozz meg vele!

Ez is szerencse kérdése is kicsit. Van olyan ismerősöm, akinek nagyon pozitív volt a tapasztalata, egy év alatt segített leküzdeni neki a depressziót. Már több év telt el, de olyan lelki munícióval gazdagodott, aminek azóta is nagy hasznát veszi. Én sajnálom, hogy nem hozzá kerültem anno.

És olyanokat is ismerek, akik évek óta költik rá a pénzt, 2-3 évente szakembert váltanak, és ennyi.

De abban hiszek, hogy biztos mindenki számára létezik megfelelő piszichológus (több is). Csak hát, megtalálni...Őszintén kívánom neked, hogy sikerüljön!

Szóval, ezt követően lemondtam a szakemberi segítségről. Próbáltam mindenféle módokon segíteni magamon, vagy legalább enhyíteni a kínjaimon. Szóval, ez a "legtudománytalanabb" rész, csak azért mesélem el, hátha segít kicsit valamelyik, vagy legalább lefoglal, amíg nem talász szakembert. Szerintem ezt veszélyes játék egyedül kezelni, én a mai napig nem tudom, nekem hogy sikerült, mindenképpen próbálj meg szakembert keresni!

1; Vitaminok

Szedtem naponta D-vitamint, C-vitamint, ittam rendszeresen Neurosan port és tettem az ebédembe sörélesztő pelyhet. Azt reméltem, ha "táplálom az idegrendszeremet", az segít kicsit. Nem tudom, igazából volt-e hatása. Ahogy írtam, 2 évig masszívan rosszul voltam. Amiket most leírok, azokat pedig végig csináltam a 2 év alatt...szóval, azt nem mondanám, hogy ezek a módszerek meggyógyítottak. Inkább segítettek átvészelni, túlélni. Így tekints mindegyikre.

2. Elegendő minőségi alvás

Na, ez biztosan segített. Ha nem sikerült legalább 9 órát aludni egyhuzaman, akkor minden tünetem sokkal rosszabb volt. De ritkán sikerült, nekem is voltak gondjaim az alvással.

3. Mindennap kis torna, akár több napszakban is.

Ez sokat segített. Legalább a deperszonalizáción segített, jobban "magaménak éreztem a testem". Így sem volt tökéletes, de ahhoz képest, amíg nem tornáztam, óriási volt a különbség.

4. Önmotiválás

Vettem magamnak egy kártyacsomagot pl., amiben cuki kis angyal mindennapra ad egy jó tanácsot. Pszichológiai témájú könyveket olvastam, Feldmár Andrásra kattantam rá konkrétan, de kinek mi jön be...Vettem egy kis noteszt, és igyekeztem mindennap leírni, hogy miért vagyok hálás, illetve mi volt jó az adott napban (hogy motiváljam magam arra, hogy kibírjam). Hordtam magamnál "kis talizmánokat", tabló képet családtagokról, ásványokat...hogy legyen miből bátorságot merítenem, ha kint tör rám a rosszullét. Morbid lehet, de gondoltam azokra is, akik ilyen problémától szenvedtek, és nem sikerült meggyógyulniuk. Öngyilkosok lettek, vagy gyógyszer rabjai...arra gondoltam, hogy már csak értük is, "bosszúból" küzdök, amíg csak bírom. Ez is segített. Nem meggyógyulni ugyan, de átvonszolni magam a mindennapokon. Sokat dícsértem magam, ha átvészeltem egy-egy napot, vagy egy-egy szituban sikeresen fenntartottam "a látszatot".

5. A látszat fenntartása

Nagyon kevés embert avattam be, és igyekeztem leplezni az ilyen rosszulléteket, amikről beszámolsz, ameddig csak tudtam. Ha a rosszullét észlelhető lett másoknak is, azt mindig nagyon megalázónak éltem meg, és sokat rontott az állapotomon.

Azért jó, ha van legalább egy olyan szeretted, akit beavathatsz. Azután, hogy tud róla, már nem kell sok szót ejteni róla, hogy ne legyen az ember lehúzó és toxikus. Csak legyen ott nap végén, tudva, hogy milyen nehéz volt neked, öleljen át, és nézzetek bekuckózva egy sorozatrészt vagy valami. Ha nem is leszel tőle jobban, legalább szeretve és biztonságban érzed magad.

6. Kerülés

Kerültem az olyan filmeket és könyveket, amikben alternatív valóságok, időutazás, hallucináció, megőrülés szerepelt. Ezek a derealizációs hajlamomnak igazi csemegét jelentettek. Ahogy a besötétíve, nagy képernyőn filmnézés is, így azt is kerültem.

Szóval, én ezeket a módszereket alkalmaztam. A cél a meggyógyulás lett volna, de "csak" a mindennapok átvészelésére volt jó. 2 év múlva, 3-4 hónap fokozatossága alatt elmúlt. Hogy végelgesen-e, még azt sem tudom. De már sok éve nem szenvedek ilyesmitől.

Életem legnehezebb időszaka volt, olyan sebeket okozott, amiket azóta is fájlalok. De nagyon boldog vagyok, hogy kibírtam. Számtalan jó dolog történt velem azóta, amiket nagyon nagy kár lett volna kihagyni. Megtaláltam a hivatásomat, értékes barátságokat kötöttem.

Vannak mentális problémáim, de nem súlyosak, vigyázok magamra,minden rendben van. Jelenleg boldog, teljes életet élek.

Remélem te hamarabb rendbe jössz! Kitartást és minden jót kívánok!

Keress egy jó szakembert, és ha megvan, akkor rá mindneképpen szánjál pénzt, ha tudsz!