Aki színészkedik,az tulajdonképpen csak önmagát adja?

Ne a szerepeket; a színészt jatszd el. Van minden szerephez jelmezed; maszkod; S olykor egy pici hollywoodi sminked? Az még dob is rajta. De csak módjával.

El ne foj.

Ha a lámpa lázat is sikerült leküzdeni. Fél siker.

Vigyázz a maszkokkal.

Tudod...

Jó ember ne járjon maszkba

Mert a végére nem lesz arca.

Nehogy rajta maradj egy szerepen..

Én akkor vagyok az a személy, aki legbelül szeretnék lenni, ha kissé berúgok. Nem hányásig iszom magam, csak annyira, hogy eltűnjenek a gátlásaim!

Olyankor a lányoknál is sikerem van! A társaságokban is én vagyok a középpont!

Ha mindig ilyen lennék, az életben is többre vittem volna!

A való életben egy senki vagyok! Szinte rá se merek nézni egy lányra... Meg szorongok egy társaságban...

De, tudom, hogy az alkohol csak tönkreteszi az emberek életét...

Kedves kérdező. Az utóbbi idők egyik legjobb kérdése; egy nagyon jól magyarázó; jellem àbrával kiegészítve. Kb. Válaszoltál is magadnak. Minden más csak okoskodás. Én egy kicsit "túl toltam" a szineszkedeset. Én is így kezdtem ahogy te. Kb 8 ével ezelőtt. AKKOR még nem tudtam színész vagyok. Igen;Színész; de nem a vásznon; ha nem az életben. Valami Shakespeare mondott valami ilyet -jó 500 éve- Színház az egész világ. És színész minden nő és férfi aki fellép benne...

Valamit nagyot mondott. Valamiért ez a mondat fenn maradt. Talán õ se értette annyira; mint én...

Én most egy kiégett borderlinos drogos színészt játszok.

Legutóbb azt játszotam; hogy este lefeküdtem; reggel pedig Azt JÁTSZOTAM H felkeltem.

Hogy mi van a maszk mögött?

A kulisszatitkok ?... Azokat elég ha én tudom.

Maszkba; sminkbe; jelmezbe; forgatásON; meg ugye a kxrva statiszták...

MOST reggll

Ez addig nem baj, amíg ismered magad.

Ez akkor lesz baj, ha a sok játék után nem tudsz magadra találni.

A személyiségünk nagyrészt tanult, innen-onnan felszedett - családtól, barátoktól, de akár színészektől is tanulhatunk dolgokat, vehetünk át jellemvonásokat. Teljesen normális, ha neked tetszik valamilyen viselkedés, és azt megpróbálod utánozni. Minden ember csinálja ezt, maximum nem tudatosan. Önmagadnak lenni nem ettől függ. Ha azonosulni tudsz egy szereppel, akkor tulajdonképpen az az éned létre is jött benned azzal a pillanattal. Te döntöd el, hogy megtartod-e, vagy sem. Akkor van baj, ha nem tudsz vele azonosulni, vagy hazugságnak gondolod. Nem arra gondolok, hogy eddig sosem voltál ilyen, és ez azért hazugság, hanem arra, hogyha teljesen mást érzel belül, mint amit kifelé mutatsz. Pl. kedvesnek adod elő magad, de közben a hátad közepére kívánod a másikat.

(A színészek ilyen szempontból "hazugok", ők teljes mértékben eljátszák a szerepet, mert máshogy éreznek belül, és nem szándékuk beépíteni a személyiségükbe a viselkedést)

De ha jól érzed magad a szerepben, ha ez tulajdonképpen egy "jobbik" éned, akkor nyugodt szívvel alkalmazhatod, és minél gyakrabban teszel így, annál inkább a magadénak tudhatod. Csak arra figyelj oda, hogy ne a szerep döntsön helyetted, amikor nem érzed azt helyesnek. Vagyis alakítsd aszerint a személyiséged, amit te jónak gondolsz, amilyenné szeretnél válni.

Inkább mondjuk úgy, önmagából azt a részt adja amit ad.

Színészkedni kicsit olyan mint kondizni, ha túlságosan csinálod, erőlködni fogsz és fejlődni nem nagyon, de ha megtalálod azt a kihívási szintet amit még meg tudsz csinálni anélkül, hogy erőlködnél abban érdemes sokáig mozognod és akkor tudsz fejlődni, abban az irányban amiben "mozogsz"