Fiatalként hogyan lehet elviselni a szegénységet?

Mindig azt gondoltam, hogy teljesen átlagos körülmények között nőttem fel mert a szüleim mindig dolgoztak és a kerestük lehetővé tette, hogy mindenünk meglegyen, semmiben se kelljen hiányt szenvednünk. Viszont amióta egyetemre járok körülbelül egy nincstelen földönfutónak érzem magam... Nem egy elit helyen tanulok és élek, de a környezetemben (barátaim, szaktársak, lakótársak, oktatók stb.) valahogyan mindenki sokkal magasabb színvonalon él, mintha két külön világban élnénk. Nekik a világ legtermészetesebb dolga az, hogy pl. eljárnak menő helyekre bruncholni vagy vacsorázni, több ezer forintos kávékat isznak, márkás holmikat vesznek, utazgatnak ide-oda vagy többeknek van saját lakása, saját autója is. Az oktatóink is úgy ajánlgatnak nekünk mindenféle külföldi programokat mintha mindenki ki tudna fizetni rájuk több százezer forintot és még számon kérnek, hogy mégis miért nem akarsz menni, ne legyél lusta, ez milyen jó lehetőség... Engem ez frusztrál a legjobban, hogy úgy érzem mintha az én "valóságom" nem is létezne. Ugyanis nem az zavar, hogy én ezeket a dolgokat nem engedhetem meg magamnak (persze, tök jó lenne stb., de eddig sem ezen a színvonalon éltem és el tudom fogadni, nem érzem nagy lemondásnak vagy nagy hiányosságnak az életemben), hanem az zavar, hogy folyamatosan magyarázkodnom kell az anyagi helyzetem miatt és senki nem is érti meg az én helyzetemet. Többször kerültem már olyan szituációba ezen anyagi különbségek miatt, amit kellemetlennek vagy akár megalázónak éreztem. Például a szociális kapcsolatok terén ez egyértelmű hátrány, mert mondjuk sok programon nem tudok részt venni mert nem engedhetem meg magamnak vagy nem tudok hozzászólni egyes témákhoz vagy egyszerűen csak totál megszégyenítve érzem magam (pl. mikor megkérdezik, hogy de hát miért nem költözöm akkor egyedül albérletbe vagy veszünk lakást, mert ők biztosan nem laknának koliban fúj) és még sorolhatnám. Zavar, hogy még jól is tudnám magam érezni így, ha nem lenne folyamatosan a pofámba vágva az, hogy nekem mennyire szar.