Aki szegény, az is marad?
Nem feltétlen. Sok dologtól függ. Nyilván az ismerősöd ilyen hozzáállással az is marad, bár lehet csak azért ilyen mert eleget tapasztalt már ahhoz hogy tudja úgyis visszacsúszna és meg akar téged kímélni.
Aki viszont tesz azért hogy ki tudjon törni, annak Európában megvan az esélye. Afrikában vagy Dél-Amerikában már jóval kevésbé, de ott sem teljesen lehetetlen (lásd focisták például).
Nem, az egyik rokonom több testvérrel nőtt fel, szegények voltak. Korán dolgoznia kellett, de mellette tanult tovább, aztán nagyon jó munkahelyre került. Most jól áll anyagilag. Nem milliómos, de azért el tud utazni vagy meg tud nagának venni lár ruhát.
Vagy ne feledkezzünk meg József Attiláról és a családjáról.
Józsefék nagyon szegényen éltek, aztán mégis milyen jól alakult az anyagi helyzetük.
Igen, létezik egyfajta láthatatlan fal, ami az embereket egy bizonyos szociális ranglétrán tartja.
Pl az oktatás privilégiuma (nem csak a tandíj, de az a luxus is, hogy valaki x évig nem dolgozik, csak tanul), a házak ára (minden pénzedet elviszi az albérlet, szóval saját sose lesz), a minimálbér (nem tudsz félretenni, a pénz épp csak elég, szóval nem tudsz felmondani és váltani)...
Szóval ja, van akinek sikerül kitörni, de a legtöbben benne ragadnak, mert egyszerűen nincs más lehetőség.
Az ismerősöd meg valószínüeg konplex dolgokkal küzd, lehet van a háttérben más is, nem csak az, hogy az utcára került, ami miatt nem tud talpra állni.
Pl ha egy addikció vagy pl egy mentális betegség van a háttérben, ami miatt a munkahely megtartása kb lehetetlen neki, és ezt ő is érzi, szóval nem akar a terhedre lenni.
Nekem is volt olyan ismerősöm aki az utcára került, haverok igyekztek neki szállást, tisztálkodási lehetőséget, ételt adni, de nem fogadta el, és egyik nap ott is hagyta a várost, azóta nem tudni róla semmit. Egyszerűen túl megalázónak érezte a mások segítségét, pláne úgy, hogy azok előtte is ismerték.
De igen, vannak hajléktalanok akik ki tudnak lépni ebből az örhögi körből, de ezt nekikis akarni kell, egyébként nem fog menni.
1#
"és meg akar téged kímélni."
Éreztem valami ilyesmit. Egyébként nem teljesen értek egyet a nagy lehetőségek tárházával. Egyszerűen bele van kódolva a rendszerbe, hogy időnként egyesek kihullanak belőle.
Jellemzően igen.
Például ha nem kapsz lakást a családtól/nem örökölsz, akkor ugye az albérlet elviszi a jövedelmed jelentős részét. Ha nincs pénzed alapból, akkor nem teheted meg, hogy tanulj valamit, ami jól fizet, hiszen magas a tandíj és a kieső bevétel is hazavág.
Vannak persze kivételek, de jellemzően ahova születsz, ott is maradsz.
Ma reggel hallottam a "Z" generáció kifejezésről a TV-ben és utána néztem mit lehet tudni ezekről a különféle generációkról. Az "Y" generációnál van egy bekezdés ami talán némileg ide kapcsolódik:
"Az Y generáció már egy fogyasztói társadalomba született bele, szüleik vagy baby boomerek, vagy az idősebb X generáció tagjai, akik nehezen, kemény munka árán küzdötték fel magukat oda, ahol tartanak. A fiatalok azt látják, hogy mindezért nagy árat fizettek a szüleik, tönkrementek egészségileg, kiszolgáltatottá váltak a munkaerőpiacon. – Ők már nem hajlandóak erre, nem akarnak „robotolni”, magától értetődik számukra, hogy karriert érnek el, jól keresnek. Felszínes életet élnek, a lojalitást, engedelmességet nem ismerik – ecsetelte Joó Zsuzsanna.[forrás?] Hiába könnyíti meg azonban a technika az életüket, az Y nemzedék olyan világban vált felnőtté, ahol örökké sietnie, önmagát megvalósítania kell, karriert kell építenie. Pontosan emiatt a tulajdonságuk miatt vannak fokozottan kitéve a mobbingnak, a munkahelyi pszichoterrornak. Egy érdekvezérelt világban élnek, ahol ha nem igyekeznek, elvesztik értéküket, és partvonalra kerülnek."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!