Panaszkodó emberrel jól tettem azt amit?

Panaszkodó emberrel ezt lehet tenni.

Pont olvasok egy pszichológia könyvet, amiben pont erről ír a pszichológus, hogy az egyik páciense folmatosan újra és újra arra szeretett volna panaszkdni és amikor kezelni próbálta a pszichológus, akkor kiakadt a páciens, hogy őt csak ne próbálja meg olyaná tenni, aki nem nem panaszkodik.

Sok ember egyrészt nem is látja a határt, másrészt a fő probléma nincs orvosolva, főleg mert nem engedik. Az, hogy folyton panaszkodnak egy rendezetlen lelkiállapot.

Mintha kés lenne a kezemben és csak kötözném, betadinoznám és nem érteném miért fáj még mindig a kezem, pedig megoldás annyi lenne, hogy kihúzom a kést.

Szóval az ilyen panaszkodó emerekkel ezt lehet tenni, hogy rávilágítasz, másnak is van gondja, nem csak neki.

Nálam nem válna be. Én anno az akkori rossz életemről panaszkodtam egy fiú ismerősnek. Meghallgatott. Aztán később ő is panaszkodni kezdett. Meghallgattam.

A vége az lett, hogy egy szoros barátság kialakítása után össze is jöttünk.

Nekem is volt egy olyan ismerősöm, aki rendszeresen a nyakamba zúdította a gondjait, eleinte vígasztaltam, meghallgattam, segítettem, ahogy tudtam, de hamar felismertem, hogy ő sem akar változtatni. Először óvatosan, majd már határozottabban megmondtam neki, hogy mentálisan nem mindig van meg a kapacitásom ahhoz, hogy ilyeneket hallgassak. Erre az volt a válasza, hogy csak bántom, és még inkább panaszkodni kezdett.

Végül az vált be, hogy a saját gondjaim kezdtem neki részletezni, onnantól már köszönésen túl semmi interakciónk nem volt.

Szóval, igen.. néha a szép szó nem használ.