Legrosszabb szobatársas/lakótársas tapasztalat?

Első azt hogy?

Pszichiátriai beteg volt. :(

Volt egy olyan, aki tök rendetlen volt, ami engem leginkább a konyhában zavart mert eleve kevés helyünk volt és ő még telepakolta a pultot mindennel, nem pakolt el maga után, nem mosogatott el rendszeresen stb., így én sem tudtam normálisan csinálni semmit, mert nem volt hely. Plusz sokszor ugye ez nem volt túl kellemes sem, mikor mondjuk ott állt az ételmaradék napokig. Vagy a fürdőben is többször botlottam bele használt menstruációs eszközökbe, ami elég undorító volt. Én sem vagyok háklis és nem viszem túlzásba a takarítást, de azért nekem ez sok volt.

Valamint volt egy olyan is, aki maximum köszönt, de amúgy semmit nem beszéltünk egymással (egy szót sem, semmit) és úgy csinált mintha nem is léteznék. Én próbáltam vele beszélgetni, picit jobban megismerni stb., de ő erre nem volt nyitott, sőt úgy éreztem kimondottan nem kedvel még ismeretlenül sem, olyan elutasító volt sokszor. Nem mondom, hogy mindenkinek jóban kell lennie mindenkivel mert én is tudom, hogy ez nem így működik. Viszont én nagyon kellemetlenül éreztem így magam, hiszen így totál idegenekként éltünk egymás mellett, egy szót se szóltunk egymáshoz, semmit nem tudtunk a másikról stb., és közben pedig egy évig osztoztunk egy kis szobán, ami pedig azért elég “intim” vagy hogyan fogalmazzam meg. Szóval elég sok időt töltöttünk így összezárva és számomra így nagyon nyomasztó, szorongató volt a hangulat. Miközben másokkal sosem tapasztaltam ilyet.

Régen kollégiumi szobatársammal béreltünk albérleti szobát közösen.

Egyszer megbetegedett a srác, kórház, műtét, minden. Akkor feljárt hozzá az anyja, nyilván természetes, ott aludt, elfogadtam. Bár akkor is a másik ott lakó srác szobájába jártam át aludni aminek nyilván ő is örült.

Aztán idővel a srác elkezdett meggyógyulni, viszont az "anyám feljön" teljesen természetessé vált, volt hogy nem is szóltak csak ott volt, és természetesnek vették, hogy majd én a másik lakóval alszom egy szobában.

Később szó volt költözésről, azt is kidumálta a gyerek a betegségével, így én kereshettem úgy albérletet, hogy ezt ami volt is én találtam...