Baj, ha valaki túl őszinte?

Ahogy elnézem sokan nehezen viselik a nyers őszinteséget. Kinek mi, de én pl. szeretem, ha valaki kimondja az igazat. Most minek szépítgetni, köríteni? Hogy a kicsi lelkem ne sérüljön? Ugyan már, ahhoz lélek is kéne :D

Viccet félretéve, még ha bunkón is tálalják, én hálás vagyok, ha valaki nem kertel és teljesen őszinte.

Én is egy őszinte ember vagyok, de nem mindegy, hogy mik a körülmények. Ha nem kérik a véleményem, megtartom magamnak.

Sokan szeretnek beszólogatni másoknak kérdés nélkül, majd azzal takarózni, hogy ők csak őszinték, és ami a szívükön, az a szájukon.

Szerintem is gáz, hogy ma őszintének lenni sértés. Főleg barátságban tapasztalom, hogy jobban szeretik az emberek a hallgatást, konfliktuskerülés"nek nevezve, mint hogy megmondanák szemtől szembe, hogy mit gondolnak a másikról. Persze ezek a magukat "konfliktuskerülőnek" hívók adott emberekről hátuk mögött szívesen nyilatkoznak, felhozzák a tettüket furcsa kiakadó hangsúllyal. Szerintem ez undorító, és nem egyenes.

Én is maxosan azon vagyok, hogy jobban értékelek egy nekem fájó szemtől szembe véleményt, mint egy sunyizó, álszent, mindig kedveskedő" társaságát. Egyáltalán a barátság lényege az őszinteség volna...a konfliktuskerülést szerintem meg többen nem jól értelmezik, mert az nem egyenlő sunyisággal, gyávasággal, hogy nem merem vállalni véleményemet, csak magamban, és háta mögött forrok.