Mennyire gyakori - és őszinte , reális véleményekre vagyok kíváncsi - hogy egy kamasz korú gyerek az egyik szülőjétől átköltözik a másik szülőhöz és kifejezetten az anyagi jólét miatt teszi ezt?

Nem tom készült-e statisztika, de ezt szerintem a bíróság is figyelembe veszi.

De elvileg a másik szülő is fizet tartásdíjat

“Lényegesen jobb lakhatási körülmények, lényegesen jobb anyagi viszonyok”

Teljesen emberi dolog, hogy valaki szívesebben választja ezt, nem csak kamaszok. Ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy utálja a másik szülőt…

Hát nem mindegy miért teszi.

Nyilván ott a gyakoribb, ahol azért megy át, mert a szegényebb szülő mellett gyakran kimarad 1-2 étkezés a pénz hiánya miatt, a gyerek 1 nadrágot mos ki esténként, mert a többit kinőtte és nem tudnak újakat venni, nem tudnak iskolai felszerelést venni vagy a gyerek osztálykirándulását nem tudja kifizetni a szülő. Ilyenkor természetes, ha a gyerek elmegy a gazdagabb szülőhöz.

Ha szerényebb körülmények között élnek, ami azt jelenti, hogy van több ruhája, ehet napi négyszer is, mindig mindene megvan a sulira, de pl nem kap mobilt, gépet, meg ilyeneket, mert nincs rá keret és ezért elmegy, ott bajok vannak.

Persze egy 10-13 éves hajlamosabb azt nézni, hogy hol kaphatja meg ezeket a menő dolgokat, ő nincs még tisztàban az anyagi dolgokkal.

Mondjuk az se mindegy mit kap a gyerek törődés gyanánt. Ott van Ivan Noiret az internátusban, mindent megkapott, mert gazdagok voltak, mégis elhanyagolta az apja, verte is.

A valóéletben egy osztálytársnőm a gazdag apjával élt, a legjobb ruhákban járt, a legjobb telefonja volt, de az apja nem tudott vele annyit törődni és a lány magányosnak érezte magát, azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy bevett egy levél gyógyszert, de szerencsére semmi baja nem lett.

Én amúgy bizonyos esetekben megértem a döntést.

Például, ha mind a két szülővel egyformán jó a kapcsolat, megvan a bizalom. Olyankor nyilván a két nagyon jó közül kiválasztja azt, amelyiknél van ez a plusz. De ez nem jelenti azt, hogy a másik szülővel megszakítja a kapcsolatot, ez csak annyi, hogy valahol laknia kell, szóval muszáj választani, vagy esetleg van az egyik héten itt, másik héten ott megoldás, de ez sok esetben nem működik jól.

Vagy ott van az az eset, amikor annyira egyik szülővel sem jó a kapcslat, csak ilyen félig idegenként megvannak egymás mellett. Most érted, érzelmileg sehol nem kapod meg, ami kellene, akkor legalább az anyagiak "kompenzáljanak"(ami nyilván nem fog, de sokkal kevésbé szívás, ha legalább az rendben van).

Ha nekem most szétmennének a szüleim én anyámhoz költöznék, de nem azért mert gazdagabb, mert ez igazából irreleváns lévén, hogy ő is, meg apu is valamennyivel többet keres a minimálbérnél, szóval azért külön-külön egyikük sem állna hű de jól. Viszont anyámmal kevésbé rossz a kapcsolatom.

Ha pedig azt feltételezném, hogy mind a kettőjükkel egyforma a kapcsolatom, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz értelemben, akkor is meglennének a szempontjaim, hogy kit válsszak.

-Nekem már kilőve az a szempont, hogy melyik nem szakítana el a környezetemből. Helyben nincsenek barátaim, egyébként meg kolis vagyok, az meg full mindegy, hogy honnan járok be a koliba, ráadásul idén végzek a gimivel.

-Kihez vihetem az állataimat. Évek óta nevelgetek akváriumi halakat, van hörcsögöm, három macskánk is van, és két kutyánk. Egyiktől sem válnék meg szívesen. Ha különmennének az egyik kutya szinte biztos, hogy nem jöhetne, mert új kertesház nem valószínű, hogy kijönne, de az a kutya meg túl nagy, hogy egy panelba vigyük. De azért annak örülnék, ha legalább többi állat jöhetne.

-Ahol lehetne saját szobám. Tanulás miatt ez fontos, sokkal könnyebben tanulok, ha nincs velem egy légtérben senki.

-Kütyük irrelevánsak, van melóm suli mellett, jól keresek vele, ha kell valami megveszem magamnak. Az esetleges költözés nem is veszíthetem el a melómat, mert home officeban vagyok többnyire, amennyire rugalmasak, akár mindig lehetnék abba, ami amúgy elég király, hogy ez már 16-17 évesen megvolt úgy, hogy eddig csak 8 általánosom van, mint iskolai végzettség.

-Eljárós, drága hobbim nincs, különtanárhoz sem járok. Ami hobbiaim vannak, azok alacsony költségűek, és nem kell eljárni miatta otthonról.

Szóval nekem nagyjából ilyen prioritásaim lennének, ha az érzelmi oldalt nem nézzük.

"Ez gerinctelenség a szerényebben elő szülővel szemben, de hát akit így neveltek..."

Nem tom, engem úgy neveltek, hogy ha választhatok, hogy még jobban leterhelem a kevésbé jól élő szülőt, vagy ahoz költözök, akinek kevesebb problémát jelent eltartani, akkor azért ezt is figyelembe veszem.

Pont azért, mert nem nevelkedtem flancos körülmények közt, és ép észel belátom, hogy plusz egy személy hozzáadódik a rezsihez, a számlákhoz, és igyekszem nem terhére lenni.