Most akkor ő csak őszinte vagy bunkó?

Ami a szívemen, az a számon = Feljogosítom magam arra, hogy minősíthetetlen, bunkó stílusban nyilatkozzam mindenről, ami nem tetszik nekem.

Legalábbis a kérdésben szereplő "barát" részéről kimondatlanul így van. Nem kedvelem az ilyen embert.

Jó, jó, értem én, hogy villanymotor, de mi az, ami hajccsa?

.

A keserű igazságot is lehet édesen tálalni.

Attól nem lesz igazabb az állítás, ha bunkó módra, durván mondott.

Őszintének, igazmondónak lehet lenni nem durván, hanem finoman előadott szöveggel.

.

Lehet, "barátod" nem veszi észre durvaságát, de ha többszöri figyelmeztetés után sem változtat stílusán, akkor nem is igazi barátod, te pedig csak olyannak vagy tekintve szemében, aki felett kiélheti uralkodási vágyát.

Nem egyenrangúnak, hanem kutyának tekint, akibe ha belerúgnak, akkor is visszamegy gazdájához.

Ha van némi kis esze, akkor tudja, más nem tűrné el, amit csinál, tehát igyekszik megtartani "barátjának".

Rajtad áll, ezt meddig tűröd.

Régen én is ilyen voltam, szerencsém van, hogy időben magamtól rájöttem mekkora paraszt vagyok és minden kapcsolatomat megtudtam menteni.

Az nem sunyiság, ha nem mondod ki azt amit gondolsz, ő is gondolhatja rosszul, az igazság nem egyenlő az őszinteséggel.

Oké őszinte szép és jó de előadhatja úgy, hogy az ne legyen durva kritika. Te is elmondhatod neki téged ez és ez zavar a viselkedésében és ez rád ilyen és ilyen hatással van amitől így és így érzed magad, próbálja meg finoman megfogalmazni amit mondani akar mert ha nem tud változtatni a saját érdekedben kénytelen leszel szüneteltetni/megszakítani vele a kapcsolatot. Erre persze jöhet a válasz, hogy nem tudod elfogadni az igazságot. Na és ő? Te is őszinte voltál vele nem?

Talán ő nem veszi észre mennyire bánt vele másokat. Egy ilyen önkifejezés után, ha nem ért belőle és szüneteltetném vele a beszélgetést, talán kell idő hozzá hogy megértse. Ha ezek után sem akkor nem marad más mint hogy végleg búcsú.