Van e olyan hogy egy ember hiába teper, nem érdemel nemhogy szeretetet de még őszinte szimpátiát se?
Az égegyadta világon semmi rosszat nem tettem senkinek (sőt, az a fajta voltam aki jót akart mindig és azt hogy kedveljék) és mégis ha visszanézek az elmúlt 3 évtizedemre az emberek elsöprő többségét soha nem érdekeltem a felületes bájcsevegésük ellenére sem (vagy még annyira se fáradtak hogy a látszat meg legyen), egy kis részük kifejezetten utál(t) ilyen-olyan személyes okok miatt (pl. mert XY rokona vagyok akivel összerúgta az illető a port és most engem is kerülni kell - pedig én őt kedveltem előtte), a maradék 1-2 ember az akit valamelyest érdekel mi van velem. Mióta az eszemet tudom ez volt, szinte nulla őszinte emberi kapcsolat, a legtöbb esetben olyan baromi felületes és megjátszós a beszélgetés hogy közben arra gondolok: "ez most komoly?"
Ennyire végtelenül undorítóan szociopata lenne a világ vagy én vagyok talán rossz/idióta ember akivel max. így érdemes kommunikálni? Vagy még mindig a naiv rendes ember panaszkodása beszél belőlem és fel kéne nőnöm a világhoz, kikapcsolni minden lelkiismeretet és vágni magamnak egy szelet boldogságot mert az élet egy könyörtelen háború és aki lemarad az kimarad?
Elvégre ha már elítéltek akkor akár el is követhetném az átvitt értelemben vett bűntettet.
Azt vettem észre, hogy miközben mindenki panaszkodik, hogy jajj, de rosszak az emberek, senki sem foglalkozik igazán a jó emberekkel.
Másoknál is láttam már, ha túl jók, túl normálisak voltak, akkor csak small talkokat toltak velük és használták őket, ellenben azokat, akik valamilyen negatív vagy felszínes dolog miatt mély hatást gyakoroltak a másikra, azokkal törődtek. Ezt személyesen is tapasztaltam. Amikor bunkóbb voltam, sokkal több ember kedvelt.
Nem hiszem el, hogy ez egy 30 éves ember siránkozása... Mit vársz, de komolyan? Azt írod 1-2 őszinte barátod, elárulom, másnak sincs több. A többiek pedig "bájcsevegnek" veled, vagyis képesek vagytok kedvesen, udvariasan elbeszélgetni. És van néhány, aki nem bír, nagy dolog, ilyen mindenkivel előfordul.
Azért vagy boldogtalan, mert valami álmot kergetsz arról, hogy majd az egész világ felismeri, milyen csodálatos ember vagy, és egy emberként ölel a keblére, pedig ez egyáltalán nem így működik. Örülj annak a néhány embernek, aki őszintén szeret, kommunikálj udvariasan, kedvesen azzal, akivel lehet, aki nem bír, azt kerüld el, és ne picsogj, mint egy hisztis tini, mert tényleg boldogtalan leszel.
Sajnos a világ nem úgy működik, hogy ha te jó vagy, akkor az élet is jó lesz hozzád (akár emberi kapcsolatokban, akár egyebekben). Az emberek azt fogják ösztönösen kedvelni, akit magukhoz közel állónak éreznek: vagyis aki hasonló hozzájuk (életszemléletben, értékrendben, alapvető személyiségvonásokban), vagy éppen olyan, amilyenné az illető válni szeretne (utóbbi esetben vagy irigység, vagy rajongás lesz a reakció). Aki nem olyan, mint a többség, ahhoz nem fog vonzódni az emberek többsége, és a társadalom jelenlegi mentális állapotát figyelembe véve ne várj olyan érett reakciót, hogy "nem érzem ugyan ezt az ember hozzám közel állónak, de látom, hogy jó szándékú és tisztességes, ezért barátságos leszek vele". Ehhez túl ösztönösen viselkedik az emberek zöme.
Annyit tehetsz, hogy továbbra is megadod az alapvető tisztességes, emberi bánásmódot mindenkinek (ez alanyi jogon jár), de nem futsz olyan szekér után, ami nem vesz fel. Lehetsz bármilyen, vannak olyanok, akik kedvelni fognak - csak lehet, hogy nem ők a többség, és lehet, hogy energiába fog telni megtalálni őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!