Miért nem számít semmit társadalmi hasznosság szempontjából, ha komoly tanulmányokat folytattam, és tartós beteget ápoltam, valamint betegápolás mellett megpróbáltam önkéntes munkát is végezni?
A "láblógatást" még hírből sem ismertem soha. Kifejezetten arra törekedtem tanulmányaim során, hogy lehetőleg színötös legyek, de legalább négyes átlagot érjek el minimum.
Ismerőseim java része dicsérni szokott, hogy mennyire kitartó és kemény munkára vagyok képes, ha el akarok érni valamit. De ez nem számít a munkaerőpiacon? Esetleg referenciát kellene adnom?
válasza:Megkérem a negatív kommenteket írni szándékozókat, hogy a továbbiakban tiszteljenek meg a PRIVÁT megkereséssel!
Adjunk lehetőséget azoknak is akik TISZTELETTUDÓ válaszokat írnának, de nincs lehetőségük megnyilatkozni ezen a nyílt fórumon.
Köszönöm a megértést!
válasza:Az volt a kérdésed lényege, hogy elmondjuk, hogy miért nem értékelik a munkaerőpiacon azt, amit szerinted értékelniük kellene.
Szóval ha valaki érdemben válaszol, az számodra mindenképp kritikát fogalmaz meg.
Nyilván a világ is sokat változott, de attól még vannak örök érvényű értékek. (Sorolhatnám, vagy akár utánakereshetnék a neten is, de nyilván mindenki tudja őket.)
Nekem bizonyos képességeim jobban fejlődtek a betegápolás által, de már nem akarok mindenáron pályát módosítani a siker érdekében, mert szerencsére nagyon jó állást találtam, elégedett vagyok vele.
A kérdésemben a fő szempont: a tanulmányi erőfeszítések (a papírt nagyon is elvárják a munkáltatók és ez számít társadalmi haszonnak!) valamint egy tartós beteg ember (édesanyám) segítése, ami tényleg elég kimerítő volt hosszú távon. Ez utóbbival nyilván arra is lehet gondolni, hogy tehermentesítettem más hivatásos dolgozókat pl. az egészségügyben.
Sokan nem akarják vállalni azt, hogy aki őket gondozta, annak legalább egy töredékét viszonozzák valamennyire a szülőnek. Jó, felőlem lehet az ő dolguk - de akkor nyilván később sem fogják bánni az esetlegesen elszalasztott lehetőséget.
Én nyilván hálás voltam édesanyámnak a kiemelkedő szintű törődésért és ez olyan mértékű szolgálatra indított iránta, hogy inkább feladtam minden emberi igényemet, kívánságomat csak Őt egészségesnek és boldognak láthassam újra.
Remélem, ezúttal kielégítő volt a válaszom.
válasza: válasza: válasza:Amúgy most ilyen erővel:
Én átsegítem az időseket az utcán, autóval előzékeny vagyok és segítem a többi közlekedőt, adok pénzt csöveseknek, voltam ételosztáson és közösségi munkán is, adóm 1%-át mindig hasznos dolgokra ajánlom fel, egyszer elvittem egy beteg kóbor macskát az állatorvoshoz, segítek embert és állatot egyaránt.
Tanultam, fejlesztettem magam, dolgozom, van a tisztességes élethez való pénzem, lakásom, autóm, felépítettem az életemet a nulláról.
F^sza gyerek vagyok? Egyértelműen az vagyok.
Érdekel ez bárkit is? Nem.
Számít ez bármit a társadalom számára? Nem.
Érdekel ez engem? Dehogy érdekel.
válasza:Amúgy meg lehet, nem tűnt fel, de a válaszolók nem akadályozzák egymást a válaszadásban... ehhez nem kell privátot írni.
Kétlem, hogy bárki beszélgetni szeretne veled üzenetben...
Ismételten megkérem a negatív kommenteket írni szándékozókat, hogy tiszteljenek meg a PRIVÁT megkereséssel!
Köszönöm a megértést!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!