Miért nem veszitek le a hátizsákot a tömegközlekedésen?

Off

17, ahol tehetem én is gyalogolok. Fogászatról hazavinne a busz, inkább lesétálok.

Egyszerűen unom, hogy ha üres a busz, akkor a köv megállóban jön egy iskolás osztály, aztán ott ordítanak a füledbe.

Unom, hogy ha nem üres a busz akkor nem lehet belemélyedni sem egy könyvbe, mert fél szemmel figyelni kell az idősekre, várandósokra, mert ha nem veszed őket észre akkor vagy felraknak a Facebookra vagy ordibálnak veled mások, vagy beáll a közeledbe az illető és mondogatja, hogy "megvárom amíg észrevesz!" Vagy elkezd curkuszolni, ahelyett, hogy csak szólna.

Unom, hogy a romák egymástól messze állnak vagy ülnek le és szinte a fejem felett átkiabálva beszélnek.

Unom, hogy egy részeg ember vagy fura alak miatt gyomorgörcsben ülök/állok, hogy nehogy kipécézzen engem.

Unom, hogy a kutyámat bsztatják, hogy biztos egy vérengző vadállat és hiába van rajta a szájkosár és fekszik/ül a földön vagy az ülés alatt, biztos majd a következő pillanatban tömegpusztítást hajt végre.

Unom aki sajtszagúan bűzlik mellettem, pedig nem hajléktalan.

Ha hátizsák van nálam leveszem.

Ha van nálam hátizsák, oldaltáska meg talán ikeás nagy kék szatyor is akkor nem valószínű, hogy le fogom tudni bányászni a hátamról.

"Optimális esetben kettő darab keze van az embernek, az egyikkel lehet fogni a hátizsákot."

Kivéve, ha van vele egy kisgyerek is, akinek fogni kell a kezét, vagy akit ölben kell tartani (hogy arról ne is beszéljek, hogy mi van, ha több kisgyerekkel utazik), vagy fáj az egyik keze (ami amúgy nem látszik rajta, mert nincs begipszelve vagy ilyesmi), vagy más cipelnivaló van benne, stb. Azért ezek összesen elég nagy hányadát kiteszik azoknak, akik nem veszik le a hátizsákot a hátukról.

"a szemmel láthatóan makkegészséges fiatalokkal, akiknek eszükbe sem jut levenni"

Hát azoknak mondhatod itt is, meg bárhol: falra hányt borsó...

29, akármi miatt nem veheti le a táskáját akármilyen időszakban. Honnan tudod, hogy nem éppen abban a korszakában látod?

Engem járattak egy programra heti kétszer 8 éves koromban végig. Ez a program indult egy órával korábban is, de mi a későbbbire jártunk.

Egyszer korábban jöttek értem az iskolába és azt mondták, hogy ha sietünk az egy órával korábbi programra odaérünk és én ezt úgy fogtam fel, hogy akkor sietni kell, ezért a szükségleteimmel se törődtem.

Először hazamentünk, ahogy mindig, mert otthon voltak a cuccaim és onnan mentünk tovább a programra. Az iskolában nem kellett nagyon pisilnem, a házunk előtt már azt hittem, hogy bepisilek. Ahogy beléptem a lakásba, a táskámat sem bírtam levenni csak rohantam be a wcre az iskolatáskával a hátamon. Sajnos a sztorinak nem volt happy endje és az eggyel későbbi programra kellett elmenni, mert mg kellett fürdenem, át kellett öltöznöm.

És ez a buszon is megtörténhet.

Honnan tudo hogy nem ilyen görcsös kínlódásokon megy át valaki a uszon éppen?

Mert azért, hogy valaki ilyen állapotba kerüljön, arra nagy az esély, olyan rohanó világban élünk, hogy sokszor már munka után inkbb mindenki rohan haza aztán a buszon kínlódik.