Miért furcsa az manapság ha bevallom, hogy buta vagyok?

Kedves Kérdező!

Tájékoztatlak, hogy te, aki butának nevezed magadat, sokkal jobb helyesírással és átgondoltabb fogalmazással, mondatszerkesztéssel írtad a nyitókérdés kifejtését, mint a gyakoris átlag.

Egyszóval ha te buta vagy, akkor a gyakoris kérdezők fele-kétharmada nálad is butább.

Úgyhogy az én megítélésem szerint te nem vagy buta.

Ezzel együtt, ha úgy érzed, a helyeden vagy azokkal a munkákkal, amiket említettél, és így jól érzed magad a bőrödben, akkor maradj ilyen munkakörökben. Megjegyzem, egy segédmunkásnak is lehet stabil állása, remélhetőleg a te munkanélküliséged is csupán átmeneti.

A helyesírás semmilyen korrelációban nincs a butasággal. Nagyon intelligens, okos embereket láttam borzasztó trehánysággal írni, és fordítva, buta embereket kiváló helyesírással.

A "butaság" ez esetben egyébként tanulási nehézséget jelent.

Azért, mert az emberek egy részének elég pocsék az önismerete a rosszabb tulajdonságaikat illetően. Ha mégis feltűnik nekik hogy valamiben nem ők az istencsászárok, azt próbálják elrejteni és tagadni, de ugyanez igaz az önbizalomhiányos/szorongó emberekre is. Nem kifejezetten gyakori, hogy valaki tisztában van egy rossz tulajdonságával, és nyíltan elfogadja, nem titkolja.

Illetve valamiért az embereknek alap, hogy ilyen kijelentéseknél szépíteni és bókolni kell, mert ezt teszik a jó barátok/rokonok. Pl mikor én voltam kiskoromban nagyon kövér, és ezt szóvá tettem az akkori legjobb barátnőmnek, mindig azt a választ adta hogy "ez nem igaz, te nem is vagy kövér..." Nem tudom miért van ez így, de hétköznapi jelenség.