Nagyon buta vagyok és még szorongó típus is, örök eletemben csak a küzdelem vár rám, legszívesebben feladnám de hogyan?

Hosszú lesz, előre is köszönöm, ha végig olvasod. Jelenleg 27 éves nő vagyok, és elég nehézkés az életem. Mindig is “nehéz eset” voltam, világ eletemben szorongtam és féltem mindentől, mindent elrontottam és már nem is volt kedvem sokszor. Ugyanakkor mégis küzdöttem, 4 éves egyetem, tanultam tettem nap, mint nap, hogy jobb legyek. Sose éreztem magam ügyesnek, okosnak se és szépnek se. Pár éve sajnos beteg lettem(SM) direkt így írom, mert elég sok ismerősöm van fent és remélem nem ismernek rám.

A betegség óta minden egyre rosszabb, nem tudok orvosi asszisztensként dolgozni, rettentően félek mindentől, helyette egy teljesen más területen dolgozok, amit nem szeretek. Vannak persze fájdalmaim is ebből adódóan. Sokszor elgondolkodom, hogy mások milyen ügyesek, nem olyan elcseszettek, mint én. Én bárminek neki fogok az káosz és ha netalán a betegség is be tesz akkor világ vége.

De nem akarom a betegségre fogni, ha nem lenne is ilyen kis “butácska” lennék.

Egyébként van párkapcsolatom, családom is es barátok is. Még.Ők még úgy ahogy de erőt adnak a folytatáshoz de lehet nem sokáig. Sajnálom őket is, nem tudnak úgy igazán büszkék lenni szerintem.(voltam már pszichológus/pszichiáter-nélkül de még mindig ugyanaz a helyzet).

Azon gondolkodom, hogy ha picit ügyesebb lennék, taplraesett és okosabb lehet jobb kedvem lenne. De ahhoz gondolom újra kéne születnem. (Azt meg nem is említem, hogy majd ha előre haladó lesz a betegségem mi tevő leszek)…Régebb küzdöttem de manapság már úgy vagyok vele nincs erőm/minek stb. Ha nem lennék beteg talán…