Az hogy van, ha valamit meg kell szerveznem, terveznem, képes vagyok erre, mégsem tartok sehol az életben és nem tudom mit akarok?

Nem biztos, hogy annyira szétszórtak, mint hiszed. Látszólag én is szét vagyok például esve, de nagyobb időtávokat felölelő szakaszokban nagyon is jól tervezett az életem és nagyon is észnél vagyok azokkal a dolgokkal, amik előrevisznek. Van, amikor kapkodok, mert elcsúsztam a határidőkkel, van, amikor ennek áldozatai lesznek kevésbé fontos, de már leegyeztetett dolgok, de a magas prioritású teendőimnél a határidők fixek és addigra így vagy úgy, de megoldom. Legfeljebb nem alszom vagy lemondom a találkozókat. Ott tartok és annyi idős vagyok, mint az általad említett pár, csak azért mondom.

Másrészt egy terv semmit sem ér, ha nem tartod magad hozzá. Tök jó színes táblázatokat és szép határidőnaplókat csinálni, de ha minden, ami bele van írva, csak amolyan "kéne" dolog, amihez sosem tartod magad, akkor örökre a papíron marad, elméleti síkon. Ennél még egy kaotikus ember is többre viszi, aki energiacsúcsok és meg-meglódulú teljesítmény mellett abszolválja a dolgait, nem egyenletesen haladva egy precíz terv szerint.

Semmi baj nincs veled, egyszerűen csak fel kellene állnod attól a bizonyos tervezőasztaltól és úgy csinálni szépen sorjában a dolgaidat, ahogy megszervezted. Az sem kudarc, ha csak a fele sikerül. Ha valóban jó tervező vagy, félgőzzel is szép teljesítményt érhetsz már el. :)

Azért egy fontos tény! Ketten könnyebb haladni, mint egyedül. Lehet azt gondolod, de jó nekik, viszont a felszín alatt ez nem biztos, hogy így van. Azt írod káosz az életük, gyakran veszekednek(?) tehát ez azért mégsem olyan szép, hm?

Anyagiakban ha ketten összefognak nyilván egyszerűbb félrerakni.

Most ez olyan dolog, hogy felhoztál magad mellett egyetlen dolgot, hogy te percre pontosan érkezel a megbeszélt időpontokra.

Namármost, ezt meg tudja tenni egy milliárdos cégvezető is, és meg tudja tenni a kocsmabútor Jóska is aki percre pontosan reggel 6-kor nyitásra érkezik.

A "halad az életben" dologhoz meg egyetlen dolog kell, relatív jól fizető állás. Ha megfelelő mennyiségű pénz áll rendelkezésedre, onnantól nyilván haladsz előre.

Ehhep persze lépni kell előre, és nem csak tervezgetni. Mert hiába tervezel ha papíron marad.

Amúgy nézzük sorba:

"Én otthon élek"

Mi tart vissza attól, hogy elköltözz? Albérletben te is tudsz lakni, nem tervezés kérdése, csak megléped és kész.

"nincs diplomám"

Mi tart vissza attól, hogy csinálj egyet?

Ez nem tervezés kérdése, elkezded aztán megcsinálod.

"se párkapcsolatom nem volt még"

Szar ügy, de ez végképp nem "tervezhető" dolog, ismerkedni kell.

Nem hiszem hogy olyan irigylésre méltó a helyzetük.Albérletben élni manapság fiatalként kb. annyi tesz hogy egész életében erre lesz kényszerülve,mert onnan nincs kiút,amennyi pénzt elkölt lakbérre az ember egy hónapban,egy évben,5 évben,10 évben.

Én idősebb vagyok nálad, én is sokáig éltem a szüleimmel, és ennek is köszönhetem hogy sikerült annyi pénzt félretennem,amiből hitel nélkül tudtam építkezni.És így lehetett egy saját otthonom.És nincs lakhatásra havi kiadásom.Hidd el ez a mai világban egy fontos dolog.

Egyébként egy párkapcsolat manapság pillanatok alatt tönkre is tud menni,ma már kevésbé jellemző hogy küzdenek a felek a kapcsolat megmentéséért.És ha ők szétmennek akkor hol tartanak az életben? 30 hoz közel mehetnek vissza a szülőkhöz kb. nulla megtakarítással.

Örülj neki hogy nem mentél albérletbe fiatalon!