Az hogy van, ha valamit meg kell szerveznem, terveznem, képes vagyok erre, mégsem tartok sehol az életben és nem tudom mit akarok?

Bővebben kifejtve, egy barátomék, akik már házaspár, mindkettőnek van diplomája, rendes állásuk van, az egyik jól is fizet, haladnak az életben ahogy kell. Külön élnek albérletben, kocsijuk nincs de nem is kell nekik még mivel belvárosban laknak, az egyikőjük home officban van és marad is.

Én 28 vagyok, ők 1-2 évvel fiatalabbak.

Én otthon élek, nincs diplomám, se párkapcsolatom nem volt még nem hogy feleségem. Bár dolgozom, az otthon élésen kívül nem kapok anyagi segítséget, de nem is kell.

A lényeg, hogy amikor náluk vagyok, próbálunk valamit megszervezni, egy kész katasztrófa mind a kettő ember. Sosem tartanak be semmi megbeszélt időpontot, késnek állandóan, mindig közbejön valami, folyton veszekednek (emiatt is). Olyan az egész életük mint egy random módon gyorsuló és lassuló görbe, teljesen kiszámíthatatlan minden percük, mert semmi se úgy történik ahogy el lenne tervezve, hiába van megbeszélve. Az én időmet sem tisztelik amikor találkozom velük, ami szerintem hatalmas tiszteletlenség, de ezt sem érzékelik.

Én ha valakivel találkozom, akkor megtisztelem őt is azzal, hogy a megbeszéltekhez tartom magam, nem keresek állandóan kifogásokat, vagy olyan hirtelen közbejött dolgokra se hivatkozok, amit a saját szétszórtságommal okoztam magamnak. Ha ilyen történik, akkor lenyelem, megcsinálom, még ha nem is esik jól és legközelebb tanulva belőle megpróbálok jobb lenni.

Összegezve, azt nem értem, hogy ilyen ellentétes mentalitással miért ők tartanak ott ahol én szeretnék, és miért én vagyok ilyen világtalan, céltalan senki?