Az irigység mindig rossz tulajdonságnak számít vagy van amikor teljesen jogos érthető viselkedés?

Senki se mondta, hogy az élet igazságos és azt se, hogy mindenkinek alanyi jogon jár minden.

Nem választhatjuk meg, hogy milyen családba születünk. Szóval igazságosnak, vagy nem igazságosnak kimondani azt, hogy valaki gazdag családba született szimplán hülyeség, mivel nem tehet az adott gyerek róla.

Igazságérzetedet meg a környezeted befolyásolja. Teljesen mást tartasz igazságosnak egy nagyvárosban élve, mintha egyedül volnál a dzsungelben.

Az irigység egy ösztönös dolog, azoknál, akiknek van igazságérzete.

Nyilván nem táplálni kell, hanem elérni, hogy többé ne legyen mire irigykedni.

Nyilván ehhez az egész társadalmat át kéne formálni. De a politikát nézve, azért józan ember kétlem, hogy nem irigykedne, milliárdos, beszélni sem tudom gázszerelőkre...

Nem mindegy az irigség fajtája sem.

Van az a fajta, hogy "de jó lenne nekem is", ez motiválhat, hogy többet elérj.

Van a "csessze meg, amiért neki van", ez megmérgez, ártalmas.