Az életben az ember senkire se számíthat, csak saját magára? 🤷‍♂️

Ez egy igazán nehéz kérdés. Én valahogy úgy érzem inkább nem is akarok másokra támaszkodni. Ez nem jelenti azt, hogy nem számíthatnék senkire, csupán csak nem akarom, hogy a problémáim megoldásában mások vigyenek előre.

Ez engem megerősít, de meg is gyengít olykor.

Szomorúan olvastam a kérdésed részletezését. Sajnálom, hogy ennyire magadra maradsz a gondokkal. Én is voltam ilyen időszakban, aztán egyszer csak átkapcsoltam és nem keseregtem többet azon, hogy van-e mellettem valaki (család, barát, stb..).

Én pl. magamban hiszek.

Abban, hogy egyedül is képes vagyok mindenre.

Én inkább azt veszem észre, hogy rengeteget segítek a legjobb haveromnak, de az mindig el van felejtve pár nap vagy hét után, és töredékét se kapom vissza a segítségemnek. Ha vissza segít akkor az meg előfordul hogy utána fel van hántorgatva hogy hát neki nincs ideje. Meg múltkor is segített. De közbe én meg fél nyáron oda jártam segíteni építkezni.

Meg a másik hogy engem meg se hallgat. Ha chatelünk, ő írja egy óráig a problémáit, ha én is írok valamit közbe akkor ő azt sok esetben el sem olvassa, mert sokszor fel említettem már neki élőben egy részletet amit leírtam előtte 1-2 nappal, és neme tudta miről van szó. Ha én ráírok, mesélek neki, nem válaszol, jobb esetbe küld egy lájk jelet. Elhiszem hogy épp nem ér rá akkor, de hogy utána soha többé nem válaszol arra a témára az már azé bosszantó... Én meg hallgassam meg az ő összes problémáját. De az én dolgaimra nem kíváncsi.