Normális dolog, hogy ha én boldogtalan vagyok, akkor azt akarom, hogy mások is azok legyenek?

Ez egy nagyon toxikus hozzáállás, saját magadat és a környezetedet is mérgezed vele.

Viszont azt nem mondanám, hogy ez ritka dolog (sajnos). Nagyon sok embert ismerek, akinek ilyen a hozzáállása, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene.

Senkit nem érdekel a nyavalygásod, energiavámpírkodsz. Keress fel szakembert, egyébként meg undorító és gusztustalan vagy, hogy más nyomorának, szomorúságának örülsz.

Ha valóban ilyen vagy, akkor nem vagy emberek közé való, se a társadalomba, inkább menj el birkapásztornak. Az ilyenek rohadtul fel tudnak bosszantani. Nyomorult...

Az alapkérdésre azt mondanám, hogy nem annyira gáz. Senki nem akarja úgy érezni, hogy az élete sz*rabb mint az emberek 99%-áé. Még a normális életű emberekben is gyakran van káröröm, sőt gyakran olyanokban is, akik kifejezetten nyertesek, gazdag szüleik vannak, jól néznek ki, stb. Mikor az ilyen emberek között is rengeteg empátiahiányos meg pszichopata nyomorult van, akkor szerintem hülyeség elvárni egy magadfajta szarsorsútól, hogy a világ legjobb lelkű embere légy.

Amiket utána írsz, hogy élvezed tönkretenni mások párkapcsolatát meg belerondítani a dolgaikba, az már viszont elég gáz.

Nem ezen kell változtatni, hiszen hiába ösztönzől bárkit, ha titkon nem kívánsz neki sikereket.

Azt kéne visszavezetned, hogy honnan fakad egész.

Például, amikor te kicsi voltál, a sikereid a tieid voltak vagy volt egy rokon vagy tanár vagy osztálytárs aki beléd táplálta, hogy mindenre képtelen vagy és inkább ő csinált helyetted mindent, mondva, hogy te úgysem tudnád? Akár egy játék során egy osztálytárssal, akár órai munka a tanárral, akár lecke a szülővel.

Amikor apró sikereket elértél, kaptál olyan visszajelzéseket, hogy "jó, de más meg jobban teljesített"?

Volt, hogy elvették előled azt, amiért keményen megdolgoztál, mert más elvileg jobban megérdemelte?

Általában a "ha nekem nem jó másnak se legyen az" abból gyökerezik, hogy egykor el akarták veled hitetni, hogy nem vagy elég jó.

És ez nem feltétlenül kell, hogy valami folyamatos legyen a múltban, elég egy incidens is, amit, ha nem is tudatosan, de kudarcként éltél meg.

Fontos, hogy visszavezesd, hiszen a mostani állapot olyasvalami, ami zavar téged, különben a kérdést sem írtad volna ki.

A másik:

Sajnos volt hasonló ismerősöm. Például nem tudott beilleszkedni egy társaságba, mert úgy érezte, utálják, ezért a barátait is elkedvtelenítette azzal, hogy azt állította, őt is utálják és ezt meg azt mondják róla, de, hogy ki, azt nem mondta el.

Ha nem ment neki valami, akkor nem fogadta el, hogy valószínűleg nem fektetett bele elég energiát vagy nincs érzéke hozzá, hanem másokat is arra ösztönzött, hogy nekik se megy majd.

Az a probléma ezzel, hogy az emberek nem szeretik azt, ha valaki elbizonytalanítja, elkedvteleníti őket, puszta féltékenységből, emellett elszívja az energiájukat.

Nem úgy állnak hozzájuk, hogy "szegénnyel mi lehet, hogy így le akar rángatni", hanem, hogy "ez az ember le akar rángatni és nekem erre nincs szükségem", ezért a szóban forgó ismerősöm is azt tapasztalta, hogy a kezdeti "engem senki sem kedvel" képzelgése valóság lett.

Ha nem akarod, hogy egy nap azon kapd magad, hogy mindenki elhatárolta magát tőled a saját lelkiállapotának a védelmében, akkor most kell cselekedned.

Hiszen egy egykori energiavámpírnak visszaszerezni a régi barátságokat szinte lehetetlen, én nekem is ez az ember meg a többi energiavámpír ismerősöm olyan, akivel nem szívesen éleszteném fel a kapcsolatunkat, illetve én nekem is volt nehéz korszakom, amikor én is szívtam el energiát két embertől, akik azóta is kerülnek engem, mert egykor elvártam tőlük, hogy vívják meg velem a csatáimat, amikor nekik is megvolt a gondjuk és, bár nem mérgesek, csak a lényem már nem képes pozitív energiát adni nekik, hiszen mindig meglesz bennük az, hogy egykor mennyienergiát szívtam tőlük el és a tudatuk ellenkezni fog ellenem.

19: Nem, nem leszel boldogabb semmivel. Azt csak hiszed, hogy boldogabb leszel, de nem. Sőt még energiát is vesztesz ezzel, ha a másiknak keresztbe teszel.

Hiába oltod el a másik gyertyáját, attól még a tied nem fog égni. Remegő, vacogó kisgyerek vagy legbelül. Abnormális a gondolkodásod és ilyen mentalitással abszolút nem vagy közösségi ember.

Rendkívül toxikus ember lehetsz a való életben és ha ilyen elviselhetetlen vagy, normális ember nem marad meg melletted. Nem tudom hány éves vagy, de az írásod és gondolkodásod alapján valami hisztis tini lehetsz. De tuti 18 alatti vagy.